A különböző színezetű és szándékú ünnepi szónokok nem megemlékeznek a múltbéli eseményről, hanem magukat, pártjukat, sikereiket, vágyaikat fényezik. A szabadság szót hallva a magyarok többségének 1848–49 jut először az eszébe. A forradalom és szabadságharc másfél esztendeje különleges helyet tölt be a nemzet tudatában. Bukásoktól és tragédiáktól terhes történelmünkhöz általában kesergő pátosszal viszonyulunk, ám ’48 bukását-tragédiáját mégis reménykeltőnek és dicsőségesnek érezzük. Ami akkor történt, kicsit tisztább, fénylőbb, hősiesebb, lelkesítőbb, fennköltebb a kollektív emlékezetünkben, mint amilyen valójában volt. A forradalommal és szabadságharccal elnézőbbek vagyunk, mint más eseményekkel. Szeretnénk hinni, hogy csak rettenthetetlen hősök, makulátlan erkölcsű és jellemű hazafiak küzdöttek vállvetve, a legnagyobb egyetértésben, és kizárólag a haza üdve vezette őket a tengernyi gonosz ellenében. Persze tudjuk, de nem akarjuk hétköznapi tudássá tenni, hogy a forradalmárok és a...

(Forrás: mno.hu, RonaGyuri által)

1 hozzászólásarrow_drop_down_circle

RonaGyuri
Emlékezés és politika

túl az mno.hu mai vezércikkében felemlített tradicionális aljasságon a regnáló bagázs még jobban teljesít

Persze nincs ebben semmi különös, hisz már az ünnep kisajátításban is magasabb szintre jutottak. Azonban az emlékezettel kapcsolatos gaztetteik még ennél is elképesztőbbek. Nem csak az elhallgatás, átértelmezés eszközeit csillogtatják, de teljes mértékben – s tegyük hozzá, nem csak a múltról, a jelenről is – a nekik jobban kell hinni, mint az emberek saját szemének, és más tapasztalásának! =))

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.

Ingyenes hírlevél