Nagy emberek nagy mondásait idézni a forrás megjelölésével, elegáns megoldás. Elmondani viszont egy beszédet, amelynek szinte minden eleme más szájából elhangzott már, meglehetősen snassz. Bár, ha csupán egy válogatásnak tekintem Barack Obama amerikai elnök, Nicolas Sarkozy francia államfő és Tony Blair volt brit miniszterelnök beszédeiből, akkor azt mondom, ügyes ollózás.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
17 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Azt tartom a legnagyobb bajnak, hogy a "jó kis" beszéd sójával, borsával, zamatával, nemtöbb mint ideiglenesen kikölcsönzött megtévesztés. Senki, de legalább is nem OV nem gondolja komolyan.
1. csp alanyi jogon jár.Sok gyerek, több a kocsmába egyes helyeken.
2. lakásvásárlás könnyítését nyögjük most. Hatalmas állami kamattámogatások mentek a bankoknak.
3. Sport - Deutsch. Botrányok, korrupció.
De az ő híveinek minden jó.
De tudjuk, hogy fun vagy, és elfogadjuk! :)
Akinél ez lopás:
"...azért vagyunk itt, mert nagyon is szeretjük ezt az országot, és nem hagyhatjuk, hogy a következő négy év is olyan legyen, mint az utóbbi nyolc volt. Nyolc év elég volt." (Obama)
"korszakos változás tanúi vagyunk" (Orbán)
... az egész egyszerűen hülye.
Aki azt gondolja, hogy a változás igényének emlegetése a világgazdasági válság közepén nem juthat eszébe egy magyar politikusnak - az ... ld. fentebb...
Mondom mindezt úgy, hogy messze nem vagyok Orbán-rajongó, de a beszédei – el kell ismerni – általában jók, azt mondja, amit hallani szeretnénk,
a probléma a megvalósítással, a következetességgel van.
Hogy mást ne mondjak: Nemrég még a magántőke Mo-on kiemelkedően magas arányával (80% fölött) büszkélkedett a globálkapitalisták előtt, Bécsben (az IMF-látogatásra időzítve) – hát ez pont az ellenkező irányban van, mint a beszédében emlegetett nagyobb magyar pénzügyi (és egyéb) önállóság...
Csak aztán rendszerint jön a másnaposság, a fránya valóság: Nem sikerül a megvalósítás - és ilyenkor azért föl kell, hogy merüljön az emberben: vajon komolyan gondolta-e, akarta-e igazán?
(Nem mindig vágnám rá az igent... :)
Új hozzászólás