Jelen helyzetben a sokak által követelt csatlakozási céldátum kitűzésére sincs szükség. A Magyar Nemzet augusztus 21-i számában közölt Kell-e az euró Magyarországnak? című írásomra Magas István válaszolt a lapban szeptember 6-án (Az euró nem tökéletes, de szerethető). Ezzel párhuzamosan kiterjedt vita alakult ki a cikkről Raskó György volt államtitkár és országgyűlési képviselő népszerű blogján, ahova eddig több mint száz hozzászólás futott be, köztük sok a kérdés jeles hazai szakértőitől. Jelen cikkben – korántsem a vita lezárásának igényével – a szakmailag nívós eszmecsere legfőbb tanulságait foglalom össze néhány releváns kérdéscsoportra koncentrálva.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Az mno.hu mai vezércikke kapcsán
Ahogy az velem lenni szokott a portál „Az euróbevezetés-vita eddigi tanulságai” cikkének is egy gondolatát ragadom ki, s fejtem ki azt ami arról eszembe villan.
Előre kell bocsátanom, hogy Dobozi István nem kis-miska valóban elismert szakember (semmiképp sem egy Matolcsy jellegű agyament), s tulajdonképp tiszteletre méltó kitartással és igyekezettel ágál az Euró mint olyan ellen. Így – de nem csak ezért – eszem ágában sincs vitába szállni vele, csak fel- éás kihasználom egy gondolatát. Így érvel: „A The Washington Postban közölt egyik írásomban metaforikusan ezt az éles kontrasztot úgy jellemeztem, mint amikor a gazdagok exkluzív countryklubjába néhány koldust is befogadnak a politikai korrektség kedvéért. Pedig az eurózóna eredeti szótárában kiemelt szócikk volt a szolidaritás. Az övezet gazdasági teljesítménye azonban kiábrándítóan gyenge volt az elmúlt bő másfél évtizedben – jelentősen rosszabb, mint a valutaklub előtti időszakban.”!
Nos én nem szoktam a WP-t még hozzászólásokkal sem meglepni (az egyetlen a NyTimes, a több mint tucatnyi amcsi portálok közül, amiket naponta átfutok, ahol időnként hozzászólok), de ti kedves olvasóim vagytok rá tanuk, hogy gyakorta fogalmazok meg hasonló gondolatokat. Igaz én az ennél sokkal fontosabb „club” vonatkozásában (egy pillanatig sem vitatva az euró-övezet külön exclusivitását, s hatását az egyes gazdaságokra és a társaság egészére). Igen az EU-ról van szó. Leginkább az a hasonlóság, hogy a kiagyalók (na jó az EU esetében csak a drasztikus kibővítők) nem számoltak néhány alapvető emberi hiátussal. Például nagyon sok esetben – ahogy a derék szerző is elmondja – a szolidaritás kifejezés nagyon más értelmezésén bukott meg, vagy legalább is erősen döcög egy sor meghatározó kérdés!
Meg kell mondanunk ebben a kérdésben messze az orbáni-Magyarország a leggátlástalanabb! =))