Uj Péter: Még huszonötöt kell aludni, nyugszik a beteg

Már csak huszonöt nap. Negyedszáz. Még huszonöt napig taszul az ország a nyomorba befele, még huszonöt napig gyömöszkölik enyves kezek nokiás dobozba, aztán jön a magyar feltámadás, nyomában pedig a létezés magyar minősége, visszaszerződik, és átadatik fullextrás csikóbőrös-zsinóros iPhone-os dobozban mindjárt, sőt, hogy még fergetegesebb legyen a poén: Alcsútdobozban (ezúton kérek elnézést Nyakó Istvántól és Sas Józseftől, hogy eleszem a kenyerüket vagy micsodájukat), és föloldódhatunk végre a helyi Nirvánában, minden nyugodt lesz, ismerős, puha, bársonyos, a pártok együtt ünnepelnek majd márctizenödikén, kéz a kézben, fejüket egymás kebelére hajtva, szerelmes szavakat suttogva, már csak huszonötöt kell aludni, féllábon is kibírjuk, csak nyugi, nyugi, megnyugszik a beteg.