Csányi Vilmos: Mire figyelj, nyájas politikai programolvasó?

Túl vagyunk egy relatíve békés március 15-én, és most már tényleg a választásokra kéne koncentrálni. Választási programnak nevezett írások is előkerültek a különböző pártoktól, és ezeket lapozgatva az ember azon töpreng, hogy egy magát demokráciának képzelő rendszerben hogyan lehetne a választókat, meg persze a pártokat is, olyan elemi ismeretekkel ellátni, hogy ezeket az írásokat valamennyire értékelni legyenek képesek. Természetesen nem azt képzelem, hogy bárki, legyen az társadalomtudós esetleg, képes lenne az ország helyzetét objektíven értékelni, a lehetséges fejlődési irányokat elfogadható valószínűséggel felvázolni. Nem, a választás a hatalomról szól, tudjuk, merünk is majd választani, aztán később tesszük, amit ilyenkor szoktunk, szidjuk a rendszert. Inkább arra gondolok, hogy a választónak megfelelő jártasság kéne a rendszerszintű gondolkodásban, a megfelelő kérdések megfogalmazásában és a válaszok hozzávetőleges értékelésében. Csak ennyi, nem több. Nagyon régen, sok ezer évvel ezelőtt a társadalom szerkezete egyszerű volt, bár már akkor is legalább két szerveződési szintje nyilvánult meg. Az első, ma is megvan, a személyes szint. Tíz-tizenkét éves korára mindenkinek kialakul a részben genetikai, részben kulturális hatások nyomán formált személyisége. Bezárkózó vagy nyílt, együttműködő vagy magánakvaló, szabálykövető vagy szabálytörő, és még számos, a pszichológusok által jól ismert tulajdonság tartozik ide, amelyek együttesen formálják viszonyunkat egymással és a következő, magasabb szerveződési szinttel, amely a közösség viszonyaiból alakul ki.