Alakul a kormánynévsor, és látszik, hogy a Fidesz nem egyszerűen új minisztériumok, hanem egyenesen csúcsminisztériumok létrehozására készül. S ki más állhatna egy csúcsminisztérium élén, mint egy határozott, intelligens, köztisztviselők ezreinek irányítására alkalmas politikus, aki rendet vág a közigazgatás káoszában. Egy vasmacsó. (A kifejezést Dolák-Saly Róberttől kölcsönöztem, és kiválóan alkalmasnak találom az új politikai elit tagjainak jellemzésére.) Ugyan ki tudna elképzelni nálunk nőt a hatalmi piramis csúcsán? Zsúfolt óvodákban, lerobbant iskolák tantestületeiben, gagyi tévéműsorok celebjeként, vagy kórházi folyosókon ágytálat cipelő nővérként minden további nélkül - de a parlamentben? Ha igazak a szóbeszédek, a hagyományosan feminin terület, az oktatás talán női kézbe kerül, ám ez jottányit sem változtat a lényegen, ahogyan az sem, hogy a politika második, harmadik vonalába bizonyára bekerül majd egy-két női politikus.
A Fidesz csak folytatja elődje, a Bajnai kormány, és az összes korábbi magyar kormány gyakorlatát. Még a látszat kedvéért sem ad arra, hogy kétnemű demokráciának kétnemű képviseletet biztosítson. Ebben is unikumok vagyunk az Európai Unióban. Nincs még egy olyan európai ország, amelynek kormányából hiányoznak a nők. Az északi országokban tartósan 30-40% körül mozog a nők képviselete mind a parlamentben, mint a kormányban. De minden magát valamelyest európainak tartó demokráciában kitüntetett figyelmet szentelnek a nők és a férfiak arányos képviseletének a politikában. Ezzel szemben a mindenkori magyar kormányok macsó elitalakulatok, és könyörgök, ne jöjjön most senki azzal, hogy ez a legkevésbé fontos szempont, amikor romokban az ország, felperzselődött a magyar föld, és világválságot kell kezelni. Nincs romokban az ország, nem jártak errefelé tatárok mostanában, a válságkezelés pedig nem genetikai kérdés, ha jól gondolom. Nem ártana kicsit jobban bízni a nők tehetségében és rátermettségében, és nem csak nőnapon, anyák napján és a választások előestéjén intézni hozzájuk elismerő szavakat, hanem akkor is számítani rájuk, amikor a segítségükkel megnyert választás után megkezdődik a hatalmi intézmények kiépítése. A nők, mint választók értékes és nagyra becsült állampolgárok, hiszen a legostobább politikus is tudja, hogy pártok és kormányok sorsát dönthetik el. De a számukra kijelölt szerep itt véget is ér. „Az érzékeny női lélek nem jól viseli a stresszt”, és „a nőket nem érdekli a hatalom” mondják sokan, de szerintem ez nem igaz. Ezek az érvelések arra valók, hogy önigazolást szolgáltassanak a politikába bejutott férfiak számára, akik meg akarják őrizni pozíciójukat a betolakodókkal szemben. Vagy van, aki tényleg komolyan gondolja, hogy a nők csak elviselni, esetleg elszenvedni akarják a hatalmat, résztvevőként formálni már nem? Hogy a világ aktív, cselekvő férfiakra és passzív nőkre osztható? Hogy a hatalom mindig is a férfiak dolga volt, s ez most már így marad, míg forog a Föld?
Naivitás, egy jobboldali kormánytól azt várni, hogy megváltoztatja a macsópolitizálás megrögzött hazai gyakorlatát. A baloldaliak sem tették. Naivitás, de van benne ráció. Ha az új kormány európai arcára nem festhető szakáll, vagy bajusz, akkor legalább egy kis piros pontot szerezhet magának az európai politikában. Sajnos kétlem, hogy ez érdekelné.
(A szerző szociológus, író, politikus)
3 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás