A Fidesz kormányzásának egyik legnagyobb kihívása a Jobbik további előretörésének megakadályozása. A politizáló közvéleménynek érdemes lenne ebből a szempontból is vizsgálni a Fidesz politikáját, a fideszes vezető politikusok és Orbán Viktor teljesítményét.
Ehhez persze teljesülnie kell egy feltételnek: az elutasítás, a szörnyülködés és elhatárolódás helyett a Jobbikot komoly politikai tényezőnek kell tekinteni. Erre csak az képes, aki a Jobbikot létezőnek tekinti, s nem csak egy rossz álomnak tartja.
A Jobbik lényeges szerepe az, hogy egyszerűen, világosan és rendkívül erőteljesen forszíroz olyan témákat, amelyek a művelt elitben nem válhattak témává, vagy pontosabban, nem válhattak releváns politikai üggyé – miközben a politizáló közvélemény egy részének fantáziáját már évtizedek óta fogva tartja. A Jobbik nem tett mást, mint felvetett elhallgatott témákat, s radikális hangszerelésben ad elő olyanokat, amelyekről mások is beszélnek, csak éppen körülírva.
Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert az általam ismert Jobbik-ellenes baloldali, jobboldali, liberális közeg gyakran úgy viszonyul az új parlamenti párthoz, mintha annak sikere csak addig tart majd, amíg vezetői le nem járatódnak majd ilyen –olyan politikai ügyekben, esetleg nem kapnak rá a közösségi mézes bödön kóstolgatására.
A Jobbik azonban nem egyszemélyes párt, hanem az elmúlt húsz év frusztrációt megtestesítő politikai szervezet, amelynek népszerűsége a fennálló intézményrendszerrel szembeni elégedetlenség mélységét és hőfokát mutatja.
Orbán Viktor és csapata előtt tehát nem csak az MSZP törpévé zsugorítása áll, hanem az is, hogy a Jobbik soha többé ne tudja megismételni a legutóbbi választási sikerét.
A következő kérdés azonban az, hogy ugyanúgy csipkedné –e magát a Fidesz, ha nem lenne a Jobbik ilyen sikeres? Akik a demokráciát féltik a Jobbiktól, azok számára paradox lehet, hogy a Jobbik rendszert romboló törekvései éppen a demokratikus fékek s kontrollok szerepét töltik be. A Fidesznek jobb – jobbnak tűnő – országot kell ahhoz kialakítania, hogy a Jobbik iránti lelkesedés megcsappanjon.
A Fidesz-KDNP szerdai törvényjavaslata Trianonról csak az első próbálkozás arra, amiből szerintem még lesz sok: kifogni a szelet a Jobbik vitorláiból.
Elfogadhatja-e az MSZP a Trianon törvénytervezetet?
Az MSZP vezetői számára teljesen elfogadható lenne a tervezet, ha lenne kedvük konszenzusra kelni a Fidesszel.
Semjén és Kövér, a megosztóként számon tartott politikusok, konszenzusos, kooperatív szöveget terjesztettek a parlament elé.
A szöveg ugyanis nem jobbos, keresztény és konzervatív, ahogyan ez a tudósításokból kiderült.
Nem csak a jobbos „Isten által vezérelt történelem” elfogadóit, hanem a történelmet más mozgatórugókból levezetőket is belefoglalják a szövegbe.
A Fidesz elkötelezettnek mutatja magát a magyar kisebbségek minél nagyobb autonómiája iránt. Kimondva-kimondatlanul, az önrendelkező adminiszráció programját is magukénak vallják. Ebben persze billeg az álláspontjuk, hiszen ez a környező országok berendezkedését vastagon érintő téma.
De a törvénytervezetben nem a saját felfogásukat forgalmazták meg, hanem olyat, amely az MSZP álláspontjának is a része: a közösségi és egyéni önrendelkezés biztosítása.
A történelem-képében progresszív, amennyiben a Horthy-korszak és a kommunista rendszer Trianonra vonatkozó politikáját is elítéli.
Ez fontos pont: a jobboldali revizionizmus kritikája a baloldal számára a kiindulópont. A jobbosokat azzal vádolják, hogy nem szólnak a határkiigazítás lebegtetése ellen, s nem hajlandók az ebből rendszerideológiát építő Horthy-korszak elítélésre. Hát, ez most megtörtént.
Egyetlen mondat van, amelybe egy MSZP-s beleköthet: a határokat csak a nemzetközi szerződések békés felülvizsgálata írhatja felül. Igen, ez nem más, mint a határkiigazítás lehetőségének a fenntartása.
Ez azonban a hetvenes években aláírt Helsinki záróokmánynak is a része, ami a maga idejében nagy szám volt: a nagyhatalmi diktátumot szerződéseken alapuló viszonytól tette függővé. Apró finomság ez, de egy –egy törekvés térnyerése a diplomáciában gyakran csak a szóhasználat megváltozásától függ. Viszont a szavak kicserélése mégis hat.
A helsinki folyamat támogatása az MSZMP és Kádár egyik legnagyobb sikere volt, amelynek hírére a mai MSZP is büszke. Szóval, ez a gondolat is elfogadható az MSZP-nek.
Benne van-e a szövegben a határon túliak állampolgársága? – Ez lehet egy olyan stratégiai-taktikai szempont, amely alapján az MSZP visszautasíthatná a törvényjavaslatot. Hiszen megtörténhetne az is, hogy egy ilyen magasztos dokumentum szövege alapozza meg a jogkiterjesztést.
Szerintem, ha az MSZP aláírja, azzal még nem támogatja a Fidesz állampolgársági törekvéseit. Aki aláírja, az ugyanis csak annyit mond, hogy az európai gyakorlat alapján kialakult közösségi összetartozásokat támogatja.
A szövegben konkrétan (3. pg.):
A Magyar Köztársaság Országgy űlése kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme . Ebből kiindulva az Országgy űlés megerősíti Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolás ára, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényének támogatására.
Lemondott-e ezzel a Fidesz az állampolgársági törekvéseiről? - Természetesen nem, hiszen az európai gyakorlat egyik intézménye a kettős állampolgárság.
Az MSZP-nek azonban szíve-joga, hogy ezt a megoldást vitassa, hiszen sokféle módon lehet kisebbséget védeni.
Miért fineszes a javaslat? - Mert hát ennyire szofisztikáltan kevesen olvasnak politikai szövegeket. A közvélemény előtt nehéz kommunikálni, hogy miért írták alá azt a Fidesszel együtt azt, amelynek konkrét megvalósításáról évek óta vitatkoznak.
De azért ez a Fidesz számára is kétélű dolog: ha az MSZP aláírja a javaslatot, akkor már nem lehet azzal vádolni őket, hogy vitatják a kisebbségi helyzetben rekedtek sorsával kapcsolatos döntések fontosságát.
Kövér és Semjén képviselők természetesen stratégiai és taktikai szempontok alapján írták meg a javaslatot, amelynek szövegezése épp ezért kicsi csikorog is, hiszen sokfajta szempontot akartak összeegyeztetni. De ne legyünk álszentek: a politikai javaslatok, ha okosak, mindig több olvasattal rendelkeznek, hiszen maga a politikai is egy többdimenziós játék.
(Kóczián Péter újságíró, szerkesztő, rádiós- és televíziós riporter)
Új hozzászólás