Porba rajzolt alkotmány

A még el nem fogadott új alkotmány tervezete 2 pontban garantálja a vallás szabadságát, míg egy harmadikban pedig azt vetíti előre, hogy az egyházak diszkriminációját külön, sarkalatos törvénybe foglalják majd. A tervezet ide vonatkozó szövegének egy része: „(2) Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében az egyházakkal együttműködik. (3) Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.” Kérdés, mennyire szabad az egyén vallásos meggyőződésének gyakorlása akkor, amikor ennek lehetőségeit más és más jogokkal és korlátokkal támogatott, illetve sújtott egyházak szervezeti keretei között teheti meg. Már most, történelmi és nem történelmi „kasztokat” emlegetnek, mint a lehetséges új egyházi törvény fundamentumát, pedig az alkotmány még el sem készült. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor valaki Rómában halat rajzolt a porba, akkor ezt azért tette, hogy mások is eljussanak a keresztény istentiszteletre. A hal feje az irányt jelezte. Azért volt szükség erre a titkos, egyezményes jelre, mert akkor még Jupiterre alapozott „történelmi egyház” uralkodott Rómában, a fiatal kereszténységhez csatlakozókat pedig halállal büntették. (A hal szó betűi görögül annak a rövidítése volt, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó.) A sajtó már javában szondázza, hogy mit szól Magyarországon a nép ahhoz a lehetséges felálláshoz, amikor két-három kasztba sorolják majd az egyházakat. Ez előrevetíti, hogy lesznek egyházak, melynek hívei „porba rajzolhatják” majd saját vallásuk szimbólumát. Hosszú távon azonban nem őket fenyegeti veszély. Ki hódol ma Jupiternek? Az államvallásoknak otthont adó egyházak templomai végül kiürülnek. Nem a jövőben, hanem ma, Nyugat-Európában. Miért lenne ez másként itthon? Az a szervezet, aminek nem kell megküzdenie működéséért, az elkényelmesedik. Az ami kötelező, az végül nem kívánatos lesz az emberek szemében. Nem véletlen, hogy L. Ron Hubbard, a Szcientológia filozófia kidolgozója így ír erről Az Út a Boldogsághoz című írásában: „A vallási türelem nem jelenti azt, hogy az ember nem juttathatja kifejezésre saját hitét. Viszont azt igenis jelenti, hogy a másik vallásos hitének és meggyőződésének aláásására vagy megtámadására irányuló törekvés mindig is rövid út volt a bajba. ” A nem uralkodó egyházakhoz tartozó hívők ki fogják bírni, ha „alkotmányosan és törvényesen” másodosztályú állampolgárokként a porba kell rajzolniuk. De mi lesz „Jupiterrel”? Ez a nagyobb kérdés.