Búcsú a felekezeti egyenjogúsától?

Hamarosan süllyesztőbe kerül a rendszerváltás időszakának egyik kiemelkedő fontosságú törvénye, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény. Ez a célja a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslatnak, amely egyéni képviselői indítványként került a parlament elé június 14-én. Az 1990. évi IV. törvény természetesen nem orákulum: tiszteletre méltó alapelvei mellett rászolgálhat egyes részletkérdések kiegészítésére, pontosítására, de a hatályon kívül helyezésre aligha. Az alábbiakban a törvényjavaslat egyházakról, vallásfelekezetekről és vallási közösségekről szóló rendelkezésére szeretném felhívni a figyelmet. A törvényjavaslat így határozza meg a vallási tevékenyég fogalmát: „E törvény alkalmazásában vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, mely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartási körülményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.” Ez a definíció nem új keletű, hiszen megegyezik a 2000 decemberében, az akkori kultuszkormányzat által beterjesztett törvényjavaslat szövegével. A legfőbb kérdés ebben a tekintetben annak eldöntése, vajon helyénvaló-e az a törekvés, hogy a törvényhozás definiálja a vallási tevékenység (tágabban a vallás) fogalmát.