Éljen és virágozzék

Ven Csia-pao igazán elégedetten távozhatott Magyarországról. Tárgyalásai sikerrel jártak, és legalább annyira otthon érezhette magát, mint Csao Ce-jang 1987-ben. Igaz, hogy Magyarország azóta demokratikus ország lett, de megkíméltük Vent attól, hogy ezzel szembesülnie kelljen. Megvoltak az idomított diákok, fiatal sportolók kungfuztak, és a magas rangú vendég tiszteletére egy napig úgy viselkedtünk a tibetiekkel, hogy nekik is idevarázsoltuk Kínát. A stílus, az ilyen lesz most egy darabig mindenben: színpadias, túlkompenzáló, bombasztikus, gyomorforgató. Ilyenek voltak akkor is, amikor még utálták a kínaiakat (és az oroszokat), pusztán azért, mert Medgyessy és Gyurcsány arrafelé tájékozódott. Éppen ők az elrettentő példa: attól, hogy Orbánék most Kínával bizniszelnek, még nem biztos, hogy ez rossz húzás.  Kínát figyelmen kívül hagyni vagy bojkottálni nonszensz volna, konkrétan ezt a magyar állampolgárok egyénileg sem tudnák meglépni, de nem is akarják. Kínával rendszeresen üzletelünk mindannyian, kevesen teszik vissza a dekopírfűrészt a polcra a dalai láma kedvéért; már csak azért is, mert a többi fűrész is kínai gyártmány. Mi sem természetesebb, mint hogy a lehetőséget a magyar állam is kihasználja. A terjeszkedést megállítani nem tudja, így viszont legalább megpróbálhatja irányítani.[...] Bővebben!