Politikai tisztogatás a Fidesz szerint

„A FIDESZ megítélése szerint az elmúlt hét végén a Magyar Rádióban alapvetően politikai indíttatásból végrehajtott tisztogatás volt. Igen, hölgyeim és uraim, a Magyar Rádióban politikai tisztogatás volt, még akkor is, ha mindenki mást mond. Kérem önöket, négy év parlamenti munkája után ne tekintsenek minket olyan naivaknak…de talán még minket tekinthetnek, de az ország közvéleményét ne tekintsék olyan naivnak, hogy azt gondolják, elhiszik, hogy a Magyar Rádióban nem politikai tisztogatás történt! Sajnos, az elmúlt hetek fejleményei egyenes folytatását jelentik annak a kormányzati politikának, amit a Kormány az elmúlt években a médiumügyekben folytatott. (…)a FIDESZ volt az a párt, amely kezdettõl fogva azt hangoztatja, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió helyzetét csak a szilárd jogi szabályozás oldhatja meg. (…) A megelőző hetek eseményei azt a szomorú meggyõzõdésünket erõsítik meg, hogy nem lesz tiszta választási kampány Magyarországon. Ez a durva beavatkozás ennek az utolsó esélyeit is megsemmisítette. Miért történt ez, ami történt? Egyrészt véleményünk szerint azért, mert a Kormány a legutolsó pillanatban azzal kísérletezik, hogy a kampányban elterelje a polgárok figyelmét az ország nehéz helyzetérõl. A most következõ hetekben újra a médiaügyektől lesz hangos – érthető módon – a sajtó, s kevesebb szó fog elhangzani a jelenlegi Kormány végbizonyítványának egyéb, dicstelen részeirõl. Másrészt nem tudunk szabadulni attól a gyanútól, hogy a történtek újra csak a szekértábor-politika következményei, és most az egyik, éppen hatalmi pozícióban lévõ szekértábor akarja kiseprűzni a másik szekértáborhoz tartozónak vélt újságírókat a tömegtájékoztatásból; azokat az újságírókat, akik közül sokaknak az az egyetlen bűnük, hogy az objektív és pártatlan újságírás elveihez és gyakorlatához ragaszkodtak. Súlyos csapás ez a sajtó és a tömegtájékoztatás szabadságára, ami még súlyosabbá válhat akkor, ha az elkövetkezendő években is ez a logika fogja megszabni azt, ami a média területén történik. Ebben a helyzetben kell kimondanunk azt, hogy megálljt kell parancsolni ezeknek az eseményeknek! Ameddig a politikusok nem tudnak megszabadulni attól a rögeszmétõl, hogy politikai sikereik és kudarcaik csak attól függenek, hogy ki hódítja meg éppen a médiát, addig ennek csak az újságírók és ezen keresztül a közvélemény fogja meginni a levét. Akiket most a politikai represszió sújtott, azoknak helyük van a tömegtájékoztatásban, és olyan jogi feltételeket kell teremteni, amelyek között a szakmai hozzáértés és nem az éppen kormányon lévők politikai vonzódása határozza meg azt, hogy ki, mikor szólhat a közvéleményhez. Köszönöm a figyelmüket!” (Deutsch Tamás, 1994. március 7.)