Ifjúkonzervatív készülődés

Valami készül a jobboldalon. Valami készül, s eközben fortyog, ki-kicsurran belőle olyan is, amit legszívesebben nem is látnánk (én legalábbis nem), viszont a kohó mélyén tisztul már a nemesfém is. Utóbbival kapcsolatosan a rendszerváltás utáni két évtized legújabb, konzervatív eszmei eredményéről beszélek. Közelebbről arról, hogy újra büszkék vagyunk arra, hogy konzervatívok vagyunk, és azt is tudjuk, hogy a konzervativizmus „meggyőződés” (Irving Kristol) és semmiképpen nem ideológia, s éppen ezért elutasítjuk a „nagy tervek ötletét” (Russell Kirk), mivel azok racionalisták, a társadalmat nyersanyagként kezelik és csúnya balos fikciók csupán. Újra van tehát reakció, újraéledt a minőségi szabadságra és a funkcionális egyenlőtlenségre épített jobboldali mentalitás, a munka erkölcsére és a családra épített középosztályi indulat.