Orbán saját magának nem tudott eleget tenni

Kipukkant a lufid viki, nincs mese. Nem hogy egy részét, de egyáltalán semmit nem sikerült megvalósítani a tündérmeséből. Ma már senki nem emleget egymillió munkahelyet közületek, éppen ellenkezőleg, az lesz a csoda, ha marad összesen annyi. Olyan országot akarsz, ahová megéri majd hazajönni, pedig még azt sem tudod, hogy kéne azt csinálni, hogy ne menjenek el. A befektetők mesze elkerülnek, mert az ország stabilitása olyan, mint kártyaváré a huzatos szobában, külföldi politikus már isten tudja mióta nem járt itt látogatáson, nem is akarnak veled szóba állni, mert egy megbízhatatlan, pökhendi senkiházinak néznek. Erkölcsileg a béka sokat emlegetett testrésze alatt vagytok mind, a szakmai hozzáértésetek nulla, nem álltok másból, mind ad hoc intézkedésekből, az ebből eredő hibákért pedig mindig és mindenki felelős, csak éppen ti nem. De te sem vagy már a régi. Meghízva, gyűrött arccal, fénytelen szemekkel szónokolsz fáradtan, ugyanazokat az üres frázisokat lövöldözve el hónapról hónapra az unott képű statisztáid elé, mert tudod már, hogy lőttek a mesevilágnak. Még csak nincs is kire támaszkodnod, mert egy selejtbrigáddal vetted körbe magad, olyan emberekkel, akik semmihez nem értenek, csak azért vannak veled, mert jól tudnak nyalni. És éjszakáról éjszakára beleizzadsz, ha eszedbe jut, hogy a neved mostanra a patkányság szinonimájává vált, és hogy nem tudod, mikor pattan el az utolsó cérnaszál is, ami még a szakadék felett tart.
De hát te választottad ezt az utat.