A miniszterelnök, számos bokros, és bokortalan teendője közepette ismét időt szakított arra, hogy a belügyminiszter munkáját is igazgassa kicsit. S ez igazán jó, és áldásos dolog. Elvégre a gyámságra szoruló miniszter így érezheti a gondoskodó vezér szerető gondoskodását. A még inkább gyámságra szoruló nép pedig pláne, hogy érzékelheti.
Orbán-atyánk mindent lát, és mindenhova elérő keze igazgatja a dolgokat, ha szükségét látja. Ha magas a rezsi? Nosza: csökkenti. Ha motorosok akarnak motort bőgetni? Már perdül is arra, és gondoskodik a csendrendelet betartásáról. Ha a keresztényi megértést sajátosan értelmező lelkész akar szélsőséges tömeggyűlést? A miniszterelnök máris szól, hogy „ne tessék ilyet tenni" . Még akkor is, ha korábban a bíróság engedélyezte, a rendőrségi betiltást követően. Közben gondoskodik a tüdőbetegek nikotinbeviteléről, és minden másról. Talán még megéljük, hogy teológiai könyvet ír, és értelezik ókori bölcsekről, és jelenkori növénynemesítőkről. Egy reneszánsz polihisztortól, a nép atyjától ez a legkevesebb.
Egy miniszterelnöktől pedig az lenne a legkevesebb, ha következetes lenne, és olyan törvényi környezetet teremtene, ami következetes fellépést garantál. Alkalmasint a szélsőségesekkel szemben, de a politikai korrupció ellen is. Nehéz lehet azonban ez úgy, hogy jó ismerősök jó ismerőseit kell vagyonhoz juttatni, és jó ismerős, egykori polgárkőrtárs pártját kellene megrendszabályozni. Esetleg ignorálni. Tudván-tudva, hogy azokra a szavazókra is szükség lesz, akik csak bűnbakokon keresztülmasírozva képesek meghatározni saját identitásukat. S persze szembemenni azokkal az előzményekkel, mint például az antifasiszta nagygyűlés másnapján tartott parlamenti beszéd. Teljesen érthetővé téve azt, hogy Orbán Viktor nem szeretne szembemenni azokkal az erőkkel, melyek alkalmasint őt szolgálhatják, ha esetleg a Duna jegén hivatalosan is nép-apucivá választanák.
Egyben természetesen sokkal hízelgőbb is lehet önmagának is a nagy machinátor szerepe. Az a szerep, amiben ő felel mindenért. Ő maga nép és annak minden egyes tagja. Miközben talán fel sem merül már benne, hogy nem az antiszemita megmozdulások betiltása a probléma. Azonban sokkal jobb lenne, ha több lenne benne a miniszterelnökből, és kevesebb lenne a nép apjából. Több lenne a konzekvens jogi környezetből, és kevesebb az eseti megrendelésekre kiadott rendeletekből és jogszabály-módosításokból.
Andrew_s
Új hozzászólás