Az országgyűlés elnökének határozott problémái vannak a saját személyes múltjának a feldolgozásával. Erre legutóbb a kitelepítésekkel kapcsolatos beszédében világított rá Kövér László. A beszédet a hortobágyi ökumenikus templomban mondta el, és alighanem nagyon pocsék lett volna a hétvégéje, ha ez a hete komcsizás nélkül telik el.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Ehhez érdemes felidézni a kitelepítettek egyéni sorstragédiájának egyik okát.
A kitelepítések oka ugyanis nem csak az volt, hogy az érintettek nemesek, értelmiségiek, a Rákosi-rendszer vélt, vagy valós ellenfelei voltak.
Előfordult, hogy azért éreztették velük sürgős szükségét a lakóhelyük elhagyásának, mert ott laktak, ahol.
Például, ha egy olyan lakásban laktak, mely sokkal jobban tetszett egy állami apparátus-lakónak, mint amennyire az illető tisztviselő önmérsékletet tudott volna gyakorolni. Így a neki tetsző lakás tulajdonosa hamarosan a messzeségbe vivő vonatokra várva találhatta magát.
A Parlament kormánypárti többsége pedig a minap szavazott egy olyan törvény mellett, amely gyakorlatilag tetszőleges kisajátítási szabadságot biztosít a hatalom, vagy annak egy képviselője, számára.
Az előzőek fényében tehát Kövér László fellépése a megemlékezésen önmagában sem kevés cinizmusról, az érintettek lenézéséről árulkodik.
A mondatai azonban azt is sugallhatják, hogy alapvetően beismerte, hogy az, aki a hatalom erejével ilyen módon operál, az semmivel nem jobb a múlt század ötvenes éveinek hatalomgyakorlóinál."
Például, ha egy olyan lakásban laktak, mely sokkal jobban tetszett egy állami apparátus-lakónak, mint amennyire az illető tisztviselő önmérsékletet tudott volna gyakorolni. Így a neki tetsző lakás tulajdonosa hamarosan a messzeségbe vivő vonatokra várva találhatta magát.