A Demokratikus Koalíció (DK) elnöke elmondhatja magáról, hogy róla szinte mindenkinek van véleménye. Érthetően beemelve a hírfolyamokba a vele kapcsolatos híreket, és találgatásokat egyaránt. Részben az utóbbiakra reagálva érezte szükségét annak, hogy leszögezze a félreállásáról, esetleg félreállításáról szóló hírek hápogó voltát. A Molnár Csabával közös sajtóreggelin is kiemelve, hogy pillanatnyilag az ellenzéki összefogás az a legfontosabb napirendi pont, ami mentén érdemes lehet tárgyalni.
Forrás:
endresy.blogspot.hu
Feltöltő: GeoCravker
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
51 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Kérdésem nem csak neked szól. Amikor az időzőjelben foglaltakhoz hasonlókat olvasok bárkiről, mindig a következő kérdések jutnak eszembe. Ezt most komolyan gondolod? Viccelsz? Szórakozol? Gúnyolódsz? Vagy csak egyéni anyagi érdek húzódik meg egy ilyen kijelentés hátterében?
Nézzük meg az országot. Az ország kifosztásának mértéke az utóbbi 24 évben háromszoros, mint az átkosban volt! Ehhez asszisztált az utóbbi 24 év minden egyes miniszterelnöke! Ez lenne az államférfi kritériuma?
Az akkor felhalmozott állami tartalékokat a következő Orbán-kormány elherdálta abban az utsó két évben, maikor már Matolcsy volt a gazdasági miniszter.
Már akkor megnyilvánult egy marha nagy különbség a többiekhez képest. Orbán nyilvánvalóan, és gátlástalanul a saját és haveri zsebre dolgozott. Emlékezz az "Oszt jónapot" beszédre is.
Nem, a többiek sem voltak szentek, és Gyurcsány sem az.
Azonban a jelenlegi állami elvonás a Bokros csomag többszöröse. Mindent megléptek, ami ellen annak idején tüntettek Orbánék.
S ebből az ország mit kapott?
A gazdasági tartalékok nullán, illetve minuszban, recesszió, politikai korrupció, növekvő reálmunkanélküliség (a közrabszolgaprogramok nem oldanak meg semmit, csak a statisztikát), csökkenő beruházás (nem csak a külföldi, hanem általában a netto befektetés), stb.
Ez a dolog egyik része. A másik pedig az adósságcsapda. Az eladósodás 1973-tól indult el. 1973-1990 között a magyar gazdaságba ténylegesen befektetett összeg mindösszesen 1 milliárd $ volt. Igaz, összesen 5 milliárdot vettünk fel ez időszak alatt, 4 milliárd $ be sem került az országba! Mégis ezért 1989-ig kifizettünk összesen 11 milliárd $ kamatot. "Rendszerváltáskor" 22 milliárd $ adóssággal fordultunk.
1990-től napjainkig kifizetett az ország kb. 30.000 milliárd Ft. azaz kb.162 milliárd $ adósságszolgálatot , (2012-ben pl. 5.600 milliárd Ft-ot) és mégis ennek ellenére az 1990-es 22 milliárd $ adósságállományunk napjainkra 135 milliárd $-ra növekedett. Hát nem érdekes?! Miközben a magyar gazdaság is külföldi kézre került, más része meg felszámolódott.
Nem hiszem el, hogy a mindenkori kormányoknak ne lett volna rálátása erre a folyamatra!
Pártsemleges vagyok, csak az országot, a magyar embert nézem. Ez a tendencia megmérgezi a magyar ember életét, lelkét. Hiába mondja valaki azt, hogy személy szerint nyertese a rendszerváltásnak, ez a mérgezett légkör veszi körül akkor is, ebben kell élnie! Jó ez? Ehhez képest már csak legyintek arra, mit csinál Orbán, ahogyan leírtad. Legalább az magyar kézben marad. :-)
Új hozzászólás