Az ozorai ellenpélda

A Kádár-korban volt két évtized, amikor lényegében nem történt semmi, vagy ha mégis, arról kevesen értesültek. A napilapok címoldalán a külpolitika szerepelt, valamilyen érdektelen vezércikkel, melyet legfeljebb a szerző és a szerkesztő (egyben cenzor) olvasott el. A belpolitika kizárólag az eredményekről szólt, ellenzék hiányában ellenvélemény nélkül. A széles nyilvánosság előtt botrányok, leleplezések, rágalmak szóba sem jöhettek, egy-egy ritka bűnügy híre legfeljebb az Esti Hírlapban kapott nyilvánosságot, esetleg szegény hülye Szabó László jól kibeszélte az esti Kék Fényben. Minden olcsó volt, de azt sehol sem lehetett kapni. A nyári sörhiány az élet természetes rendjéhez tartozott, akár a rituális sorban állás az üvegvisszaváltónál, ahol a közönség némi morgással tudomásul vette, hogy rekeszhiány miatt a boros- vagy sörösüvegek visszavétele szünetel.