Mese a vezérről, aki éheztette a népét, de stadionokra volt pénze

Történt egyszer, hogy az újkor hajnalán egy kis kelet-európai ország élére új vezető került. Ez a vezető a nép által felkent meghatalmazottnak képzelte magát és bár hazája kvázi demokráciában élt, elhatározta, hogy hosszú ideig ő vezeti országát és személyesen biztosítja népe boldogulását. Miközben ezen munkálkodott, természetesen a saját és családja boldogulása is fontos szempont volt. Sőt ahogy telt múlt az idő a nép boldogulása egyre inkább háttérbe szorult, a saját boldogulás viszont jól ment. A vezető szépen gyarapodott, hatalma erősödött. Körülötte bólogató talpnyalók egész hada leste kívánságait és lelkendezett a vezető minden döntésénél. A vezető már-már mindenhatónak képzelte magát, hívei szemében isteni dicsfény uralkodott körülötte. Az uralkodó egyszer kitalálta, hogy országának, népének boldogulása útjában a legfőbb akadály az adósság. Elhatározta hát, hogy személyesen vezeti a harcba az országát az adósság ellen. Nagy békemeneteket, tüntetéseket szerveztek a vezető...