Egy parlamentáris demokráciában a politikai napirendet a kormányfő úgy diktálhatja, ahogyan óhajtja és nem szégyelli. Minden szava és tette ezerszer többet számít kommunikációs szempontból, mint bármely más politikusé. Ha akarja, elveszi a show-t pártbeli vetélytársai elől, akik ugyancsak küzdenek a rivaldafényért, pl. nagy kegyesen részt vesz egy nagyberuházás átadásán. Viszont korrupciós ügyben őket hagyja nyilatkozni, sőt, még be is dobhatja sajtónak, hogy miniszterétől várja a tüzetes vizsgálat lefolytatását. Ha a kormány valahol megjelenik, és ez kap egy percet a híradóban, a főnököt fogják mutatni, tőle fognak idézni. (...) Furcsán hangozhat, de a miniszterelnök egyik fő hatalmi eszköze, hogy lemondhat. Lemondásával a kormánynak is vége. Az addigi miniszterek, s köztük különösen a párt ismert arcai is búcsút mondhatnak a bársonyszéküknek, és addigi szolgálataik a főnök felé hirtelen tehertétellé is válhatnak.

Feltöltő: Politológusblog
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.