Békéscsabáig kellett bumlizni eddig annak, aki olyan hülyeséget akar színpadon látni, hogy miképpen tesz tönkre egy ártatlan magyar falut a Skype. Hála Vidnyánszky Attilának, ezt a sült hülyeséget most már a Nemzeti is bemutatta.
Brestyánszki Boros Rozália drámája kétségkívül egyedülálló, annyira, hogy a színészekről és mindenkiről, aki ebben az előadásban dolgozott, alig lehet mást mondani, mint hogy nagyon sajnáljuk őket. A darab arról szól, hogy jajistenem, a döglődő zsákfaluból elmennek a fiatalok, aztán nem küldenek „tollal papírra írt levelet, amit a postás hoz ki” – ez a sirám többször is felhangzik. Hanem küldenek helyette mobiltelefont és laptopot, hogy legyen szíves anyuka használatba venni őket, ha beszélgetni szeretne. De anyuka erre behisztizik, és nemhogy az internetet, de a mobil bekapcsolását sem hajlandó megtanulni. Ehelyett rinyál folyamatosan, hogy az ő fiának nincs egy perce felhívni őt vonalason a kocsmában, ahova amúgy nem is jár.
Tóta W. Árpád írása a darabról a hvg.hu-n olvasható >>>
Ő az aki úgy hívja magát hogy "közvélemény formáló"...
Hát az aki hagyja annak lehet is formálni a közvéleményét.
A gondolkodó emberek viszont csak az arra valóban alkalmasakra figyel.
Az ilyen elemek megnyilatkozásait önműködően kiszűri és a gondolati kukába hajítja.
Egészen véletlenül különben Leninnek ez volt az egyetlen értelmes meglátása, a központilag ellenőrzött villamosenergia rendszer, amely minden ország esetében annak a vérkeringését jelenti.
Ennek megértése TWÁ és a hozzá hasonló firkászok számára olyan magas magas, mint az ülő pipinek a farzseb...