Valami tényleg történik Görögországban – holnap új fejezet kezdődhet az európai politikában

Görögország holnap választ: igazságosabb és egyenlőbb Európában akar-e élni, vagy tűri tovább a kilátástalan megszorításokat. Ha a Sziriza hatalomra kerül, azzal Görögország sokat szenvedett lakossága talán újra reményhez juthat, a kontinens maradék része pedig megtanulhatja: a kormányon évtizedekig dohosodó, fantáziatlan hatalomgyakorlókat igenis el lehet küldeni a fenébe. Hosszú poszt következik, melynek végén lesz szó a vörös kesztyűs forradalomról, majd kocsmázni is elhívjuk az Olvasót. Alexis Ciprasz pártelnök a Sziriza csütörtöki kampányzáróján, fotó: thetoc.gr Görögország sorsa egy hónapja újra fokozott izgalomban tartja az európai közvéleményt, de különösen annak két szegmensét: Egyrészről a pénzügyi-politikai elitet, amely az Európai Unió gazdaságpolitikáját, válságkezelési stratégiáját meghatározza, és másrészt a válságra adott európai válaszokkal szemben kritikus, európai radikális- és újbaloldaliakat. A Sziriza kormányra kerülése esetén az uniós válságmenedzselés élharcosai (különösen a német politikusok) előszeretettel rémisztgetnek a Grexittel is (azaz Görögország eurózónából való kilépésével), és az azt követő eurózóna válsággal, görög összeomlással is. Pedig egyre több mainstream gazdasági szakértő hűti le a vészjóslókat. Legutóbb még a balosnak egyáltalán nem mondható Morgan Stanley elemzése is azt mondta, hogy egyáltalán nem valószínű, hogy Görögország maga mögött hagyná az eurót. Jeffrey Sachs, világhírű közgazdász meg egyenesen a védelmébe vette a Sziriza adósságelengedési követeléseit.   És bár a riogatók azt mondják, a Szirizával a populizmus – és ezzel együtt a szélsőjobb és az orosz befolyás – fog felülkerekedni a józan észen, mi úgy gondoljuk, az erősödő újbaloldal egy olyan értékrendet hoz vissza az Európai Unióba, amely - az utóbbi évtizedek európai politikáját figyelve úgy tűnhetett -  veszendőbe ment. A Sziriza (vagy a spanyol Podemos) arra hívja ugyanis fel a figyelmet, hogy az európai értékközösségnek igenis része az egymással szembeni szolidaritás, az elesettek védelme pedig olyasmi, amire a modern ember nem lehet érzéketlen. Ezek a pártok nem tesznek mást, mint újraartikulálják azt a régi gondolatot, miszerint a tömegek kirekesztésén, illetve kizsákmányolásán alapuló társadalom nem lehet sem gazdaságilag sikeres, sem boldog. Muszáj kitérnünk arra a jelenségre, hogy a nemzetközi és a magyar mainstream sajtó jelentős része jobbára egy lapon kezeli, összemossa az Európa-szerte előretörő szélsőjobbos és újbalos szereplőket. (Akad persze bőven kivétel is, a brit Guardian például több ízben elemezte korrekt szerkesztőségi cikkben a görög helyzetet.) Ezek az orgánumok úgy fogalmaznak, mintha a szélsőjobb és a szélsőbal egyaránt veszélyes lenne az ‘Európai Értékekre’. Meglátásunk szerint a görög, spanyol, ír stb. radikális baloldal nem az ‘európai értékek’ tagadásán alapszik, hanem a szolidaritás egyetemes és európai hagyományokban is bővelkedő gondolatán, előretörése pedig annak köszönhető, hogy Európa és az európai nemzetállamok politikai és gazdasági intézményei nem jeleskednek e hagyományok ápolásában. A görög helyzetről korábban már írtunk itt és itt, ezen a linken pedig az Európai Parlament szirizás alelnökével készített interjúnkat olvashatjátok. Az alábbiakban néhány pontban kifejtjük, szerintünk mi a jelentősége a holnapi választásnak. 1. Válságkezelés ≠ Megszorítás Európában a „megszorítás” szó a válságkezelés szinonimájává vált, pedig sok példa mutatja, hogy ez a fajta gazdaságpolitika szociális és gazdasági katasztrófákhoz vezethet:  Görögországban a válságkezelés kezdete óta nemhogy csökkent volna, de másfélszeresére nőtt az államadósság. Szóval, ha lesz is említésre méltó gazdasági növekedés az országban, az még évtizedekig e terhek visszafizetésére fog menni, nem a munkahelyteremtésre vagy a nyugdíjakra. Ma az egyetemről kikerülő görög fiatalnak leginkább két választása van, vagy nyugatra megy, vagy munkanélküli lesz. Ha papíron látható is valamiféle fejlődés (hisz ma már valamelyest növekszik a gazdaság), a gyakorlatban a görögök olyan terhek alatt nyögnek, amelyek alól nehezen tudnak majd kimászni. Ha a legtehetségesebb fiataloknak ma már lehetőségük sincsen arra, hogy otthon kipróbálják magukat, akkor mégis mitől várhatnák azt, hogy rendbejöjjön az ország (arról nem is beszélve, hogy Nyugat- és Észak-Európa pont ezeknek az elvándorlóknak a szaktudását használja gazdasága hajtóerejeként)? A megszorításos válságkezelés katasztrofális gazdasági és szociális következményeiből egyre több közgazdász vonja le azt a következtetést, hogy ez az út járhatatlan. Hatalomra jutva a Szirizának lehetősége lesz véget vetni a megszorításoknak és növekedő pályára állítani a görög gazdaságot. 2. Lehet más a baloldali politika A Sziriza által láthatóvá tett folyamatok új jelentést adhatnak a baloldaliságnak. A 80-as évek végétől kezdve az európai szociáldemokrata pártok nem tekintették feladatuknak, hogy a neoliberális hegemóniával szemben alternatívát dolgozzanak ki: a brit Munkáspárt, az amerikai Demokrata párt, a német Szociáldemokrata párt és megannyi követőik által képviselt harmadik utas program lényegében a konzervatív riválisokhoz való felzárkózás politikáját jelentette az európai és észak-amerikai balközép pártok számára. Nagyrészt ennek köszönhetően sokan vallják azt a nézetet, hogy a ‘jobb’ és ‘bal’ ma már nem jelent semmit. A Sziriza létezése önmagában cáfolja ezt a tételt.  Tony Blair és Bill Clinton - a Harmadik Út apostolai 3. A válság tanulságainak újraértelmezése Az új baloldali pártok előretörése abban is a segítségünkre lehet, hogy jobban megértsük, mi történt az utóbbi 3 évtizedben a nyugati világban, és melyek a legfontosabb problémák az uniós konstrukcióval. A neoliberális konszenzus egyik hozadéka az volt, hogy a politikai, a gazdasági és a médiaelit nagyjából ugyanazt a világértelmezést sugározta, a demokratikus vita margójára szorultak az alternatív elképzelések, miközben a lakosság egy részének érdekeit sem a politika, sem a sajtó nem kívánta tovább képviselni. A modellből fakadó problémák, csakúgy mint a modell vesztesei - a szegény és hajléktalan emberek, átvert hitelfelvevők, munkanélküliek - kiszorultak a képernyőkről, véleményük eltűnt a hasábokról, és helyettük olyan mesterségesen gerjesztett tematikák foglalták el a viták előterét, mint a “bevándorlókérdés”, a “terrorizmus elleni harc”, a “nemzeti identitás” vagy az ideális családmodell. Ugyanez történt a 2008-ban indult válság nyomán is, a kezdeti kritikus hangok után nagyjából elfogadtuk a “Lusta Déliek és a Dolgos Északiak” meséjét, és az abból következő megoldási javaslatokat. Az újbaloldal remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy lefolytassuk ezeket a vitákat és kiderüljön: van alternatíva. A görögök a “remény útjára” lépnének, a spanyolok pedig azt üzenik: Podemos. Képesek vagyunk rá.     4. Új baloldal születik A Sziriza győzelme újabb lökést adhat az – elsősorban Dél-Európában amúgy is  erősödő újbalos pártok és mozgalmak lendületének. Ami most vasárnap összejöhet a Szirizának, az sikerülhet decemberben az alig  egy éve alapított, de máris a közvélemény-kutatásokat vezető, szintén újbalos, progresszív politikát ígérő spanyol Podemosnak. Nem véletlen, hogy a napokban együtt kampányolt Ciprasszal Pablo Iglesias, a Podemos vezetője. De ott van még Írországban a Sinn Fein, Horvátországban az ORaH, Szlovéniában az Egyesült Baloldal vagy épp az Egyesült Királyságban hirtelen óriási tagnövekedést elérő zöldek is. Cipras és a Sziriza támogatói sem csak görögországi, hanem egész Európán végigsöprő változásokról beszélnek. Alexis Ciprasz, a Sziriza miniszterelnökjelöltje és Pablo Iglesias a spanyol Podemos főtitkára a kampányzárón, 5. A korrupt és érdemtelen politikai elitet el lehet kergetni A Sziriza megmutathatja, hogy az establishment leváltása igenis lehetséges. Görögországban a hetvenes évek óta két politikai erő váltotta egymást. Talán nem is kell mondani, hogy mindkettő iszonyatosan korrupt, a választók pedig az alapján húzták be az x-et, hogy kit tartottak a kisebbik rossznak (vagy melyik érdekkör kegyéből kaptak munkát, azaz melyiküknek voltak teljes mértékben kiszolgáltatva). Ismerős helyzet? 6. Esélyt kaphat az EU-ban a szolidaritás Ha pedig a Sziriza ténylegesen sikerrel tudja kormányozni az országot, azzal példát tud mutatni az európai közvéleménynek, hogy egy gazdaság működhet úgy, hogy a társadalom érdekeit is szem előtt tartja, hiszen a pénzügyi rendszer vagy a piacok elvileg azért jöttek létre, hogy az embereket szolgálják, nem azért, hogy igába hajtsák őket. 7. Párbeszéd Európáért A Sziriza politikusai az elmúlt hónapokban többször is elmondták, hogy tárgyalni szeretnének a pénzügyi szereplőkkel és az európai politikai elittel is. Ha sikerrel járnak, azzal megmutatják, hogy igenis lehetséges a párbeszéd, még gyökeresen különböző érdekek képviselői között is. A sikerhez persze a másik fél hajlandóságára is szükség van. +1. a vörös kesztyűs forradalom győzelme Végül pedig emlékezzünk meg a vörös kesztyűs forradalom győzelméről. Hogy az mi? A BBC írt nem is olyan régen azokról a középkorú görög nőkről, akik takarítóként dolgoztak különböző állami intézményeknél, majd a megszorítások miatt az utcára kerültek. Többjük elvált, vagy megözvegyült, sokgyerekes anya, aki a végtelenségig vállalta a túlórát alulfizetett munkahelyén, hogy jövőt biztosíthasson gyermekeinek. Állásuk és megélhetésük elvesztését nem tűrték rezignáltan, hanem az utcára vonultak, és ha kellett, össze is csaptak a rendőrökkel. A súroláskor használt kesztyűik ma már emblematikus részei minden tüntetésnek. Vöröskesztyűs forradalom, fotó: AP Egyikük pedig tavaly az EP-be is bevonult: Konsztantina Kuneva, bolgár bevándorlóként kezdett el takarítani Görögországban, és  idővel a takarítók egyik fő érdekvédője vált belőle. Ebben a minőségében támadták meg ismeretlenek, és öntötték le savval. Ma EP-képviselőként azért harcol, hogy az európai munkavállalók ne legyenek kitéve a munkáltatók jó- vagy rosszindulatának, hanem szabályozott keretek között dolgozhassanak, olyan fizetésért, amely nem sérti az emberi méltóságukat. Épp a héten szavazott a parlament nőjogi bizottsága arról a határozattervezetéről, amely az illegális munkavállalástól védené őket. Ne feledjétek, hogy holnap élőben közvetítünk a görög választásról, és látogassatok el este a Kettős Mércére! A Budapest nyolcadik kerületi Gólyában az európai és görög gazdasági és politikai helyzetben járatos meghívottakkal együtt tervezzük végigizgulni a vasárnap estét, a szervezők mindenkit várnak szeretettel. Jövő csütörtökön (január 29-én) pedig Mérce-beszélgetést tartunk az Aurórában, ahol meghívott szakértőinkkel a választás eredményét fogjuk megtárgyalni. Átal DóriB. Simon KrisztiánPapp GáspárSzekeres Ferenc