Amikor a férjem első fizetéséből televásároltuk a hűtőt, akkor elbőgtem magam.....

A cikk főszereplője egy fiatal magyar nő, aki új életet kezdett Norvégiában, pedig nagyon nem volt kedve hozzá. Nagyon rossz időszakon mentünk keresztül itthon, nekem a kiutazásunk előtti egy évben egyáltalán nem volt munkám. Két diplomám van, de hiába pályáztam, nem kaptam állást sehol sem. Angolul tárgyalási szinten beszélek, de még ez sem segített. Gyakorlatilag a lakásunkat sem tudtuk fenntartani ketten, mert nem kerestünk eleget hozzá. A férjemnek is alig akadt munkája, örültünk, ha be tudtunk vásárolni. Rengeteget gyötrődtem: vajon tényleg nem vagyok jó semmire? Azt hiszem, kreatív és értelmes ember vagyok, negyvenévesen abszolút aktív, sosem voltam lusta. Sokáig nem értettem, miért nem kellek mégse. Pályáztam árufeltöltőnek egy multihoz, ott meg túlképzett voltam. Aztán rájöttem, hogy nem én tehetek erről, ilyen országban élünk. Viszont nem akartam így élni, hát léptünk. És jól döntöttünk!