Internetes gyermekvédelem

amiért ma is ott tartunk: a szülőkben legalább az igénynek meg kellene jelennie, hogy foglalkozzanak a csemetével. Alkalmasint az internetes élmények kapcsán is. Mert nincs az a jogtudósokból álló grémium szülte retorziórendszer, ami jobb védelmet nyújtana annál, hogy a szülő elmondja: piros lámpánál megállsz, cukros-bácsival nem ténferegsz. S nem csak elmondja, hogy milyen a pirosra váltott közlekedési lámpa, hanem meg is mutatja. Az internetes pornót szemérmesen elkerülő, sokszor különben álszent viselkedés legfeljebb kíváncsiságot ébreszt. A családi nemtörődömség vonzódást a virtuális közösségekhez. A szülők „jajistenkéméző” szemforgatása azokhoz az idegenekhez fordulást, akik legalább látszólag meghallgatják a csemetét. Az említett költői kérdésre a valós válasz tehát leginkább az, hogy: senki. Ha gyermek neveléséért felelős szülőben nincs valós szándék, a tanárban pedig képesség, akkor sok okosat lehet elmondani, de cselekedni... Legfeljebb utólag. Ami csökkentheti az...