Óriási a felháborodás a köznevelési törvény módosítása miatt, noha annak igénye épp a gyógypedagógusoktól érkezett. A módosítás kifejezetten pozitív lehetne, ha e mellé egy korszerű pedagógiai szemlélet társulna. E nélkül az iskolaelhagyók száma fog növekedni.
Forrás:
hvg.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Tehát az van, hogy ezeknek a teljesen átlagos képességű/kimondottan tehetséges gyerekeknek komoly nehézséget okoz az olvasás, az írás, a számolás. Nem azért, mert lusták, hanem mert az agyuk máshogyan működik. Lehet, hogy egy diszkalkuliás gyermek hihetetlenül tehetséges műbútorasztalos, operatőr, színművész, jogász vagy fodrász lehetne, de soha nem lesz. Mert meg fog bukni matekból újra és újra, soha az életben nem jut túl a nyolc általánoson, már ha azt el tudja egyáltalán végezni. Ha nem, akkor 16 éves korban kihullik a rendszerből és remek közmunkás lesz. Több tízezer gyermek boldogulási esélyeit feszíti keresztre a dilettantizmus és a gyarló, pillanatnyi érdekek mentén alakított oktatáspolitika. Ezt a nyilvánvaló és viszonylag egyszerűen prognosztizálható következményt figyelmen kívül hagyva, gyökértörvényük indoklásában Balogék azt írták: a kormány azt reméli ettől a jogszabály módosítástól, hogy a diákok és szüleik így majd motiváltabbak lesznek „a nehézségek leküzdése érdekében”. Ha valakinek kétsége lett volna afelől, hogy ki ez a szakminiszter és milyen szakembergárdára támaszkodva nyesi, fúrja, faragja és tereli mellékvágányra a felnövekvő generáció életét, akkor ennél jobb magyarázat nem kell. Nehézségeket gördítesz az egyébként is nehézséggel küzdők útjába és azt várod tőlük, hogy önerőből abszolválják az abszolválhatatlant. (Lásd: lexCEU és egyéb disznóságok).