A jó politikus nemcsak számolgat, hanem víziókban, ideákban is gondolkodik. Csizmadia Ervin politológussal beszélgettünk. – Orbán Viktor október 23-án ismét megerősítette elképzelését, miszerint a világ vitáinak középpontjában ma a nemzetállamok és a globalizmus ellentéte áll. Valóban leegyszerűsíthető erre az ideológiai küzdelem?
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Az ezeréves német-magyar barátság árnyékában szinte elsikkadnak a hablatyok
Nyilvánvaló tény, hogy egyre erősödik a történelem újrahasznosításának szerepe a közbeszédben. Ahogy Kancsi-mancsi is fogalmazott – bár ő a változó elvárásokról annyira nem értekezett – a történelem helyes olvasatának privilégiuma a legfontosabb szempont.
Az elmúlt napok szellemi cunamijában igencsak sajátságos mondatok születtek. Az mno.hu „Józsi bácsi akkor nyugodt, ha nem tapossák le a veteményesét” címmel „ a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója. Csizmadia Ervin politológussal ” közöl interjút. Maga a cikk langyos, de erősen befolyásolja az az alapvető tévedése, hogy ő úgy véli „A politikában mindig kell valami idea, amit meg akarunk valósítani”.
Nos ahogy az lenni szokott én leragadtam egy mondata mellett: „Emlékeztetném magunkat egy nagyon egyszerű igazságra. Kelet-Közép-Európa országai azért is váltottak rendszert 1989–90-ben, mert nemzetállami szuverenitásuk visszanyerését remélték ettől. ”. Túl azon az apróságon, hogy azért ez a tudatos váltás minimum véleményes, le kell szögeznünk, hogy a remények még ennél is sokkalta kacifántosabbak voltak.
Csak remélni lehet azt is, hogy a mai magyar rögvalóság „az európai polgárok adóiból kapott pénzek magánzsebekbe történő pofátlan eliminálása” még rémálomként sem fogalmazódott meg! =))