Az emberek maguktól is rájönnek, hogy érdemes ikszelniük, ha nem szeretnék, hogy elvesszen a szavazatuk. Felmérések szerint akkora a különbség a kormánypárt és az egyes ellenzéki erők támogatottsága között, amit nagyjából lehetetlen eltüntetni a tavaszi választásokig. A számok ráadásul nem változnak érdemben. Kis csökkenés itt, némi gyarapodás ott, majd a mutatók visszakorrigálnak. Valamiért azonban mégsem gondolja senki, hogy nyugodtan hátradőlhet – vagy fásultan feladhatja a küzdelmet. Noha a harmadik magyar köztársaság történetében akadtak előre lefutott megméretések – 1994-ben, 2010-ben, 2014-ben –, a 2018-asra senki sem tekint hasonlóképpen. Sem a Fidesz, amely sosem kampányolt még ennyire gátlástalanul, sem a kihívói.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
A G-közép gazdája jegyzi az mno.hu mai vezércikkét
A „Érzelem és értelem” címet kapott cikk a jövő évi választások kapcsán végez néni ügyetlen szellemi önkielégítést. Talán legjellemzőbb gondolata, hogy a valóban értelmes - azért csodák még vannak, de legalább kizárni nem lehet fillinget – megfogalmazását a szerencsétlen „Török Gábor politológus szavait parafrazeálva: a kollektív bölcsesség sokszor hajlamos utat törni magának. 2018 tavaszán miért ne tenne így?” –ként fogalmazza meg.
Ami – szerintem - ennél is fontosabb: Nem tudom – s sajnos manapság ezzel is számolni kell -, hogy a cím hallatán/olvastán hány olvasónak ugrik be a XIX század első felének kiemelkedő írónője Jane Austen műve a „Sense and Sensibility”. Az igazat megvallva szerintem a kritikai realizmus igencsak távol áll a mai magyar véleményvezérléssel foglakozóktól, S azt sem tudom megállni, hogy ne rögzítsem, ha már Jane Austen címadása a forrás, akkor a mai magyar rögvalóságra sokkal inkább klappol a Pride and Prejudice (Büszkeség és balítélet).