Hadd szögezzem le máris: nem hagyjuk! Nem adjuk a tojásainkat a senkiházi rablónépségnek! Kétezer-tizenhét karácsonyának is vége. Szép volt, miként az előző ötvenegy is, igaz, az első kettőre-háromra nem emlékszem, 1984–85-ben meg birodalmi sorkatonaként másmilyen dolgokkal kellett foglalatoskodnom. De az összes többivel szemben nem merülhettek fel érdemi kifogások. Szenteste, amikor a legfontosabb, lényegében minden a helyén volt: a családi kör, a karácsonyfa, az ajándékok, a sütőtökkrémleves, a bor, a római-parti séta vacsora után (harminc fát számoltunk az ablakokban, nem kevés, bár régebben többig jutottunk sokszor), a meghittség, a megtorpanás, a béke.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
1 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás