Orbán Viktor nem akar minden magyar atyja lenni, nem akar népvezér lenni. Ebből a szempontból nem olyan, mint Putyin. Ő a megosztó, aki a legszervezettebb kisebbség vezetője. Aki nem diktátor, neki kell a választók visszajelzése. Neves amerikai lapban jelent meg magyar kutatók tanulmánya.
Forrás:
hvg.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
ez pedig már kifejezetten marhaság
Nem kis – egyre bővülő – rosszallással olvastam a hvg.hu-n a cikket, ami Krekó Péternek (a Political Capital ügyvezető igazgatója, az ELTE-PPK adjunktusa) és Enyedi Zsoltnak (a CEU rektorhelyettese) közös tanulmányáról számol be.
Eleinte csak véleményesnek véltem a magállapításaikat:
„a harmadik Fidesz-kétharmadra a kormánypártok az élet számos területét (sport, kultúra, média, bíróságok, Alkotmánybíróság stb.) igyekeztek uralmuk alá hajtani.” – írják, ami azon túl, hogy már az első pillanattól tart már réges-régen nem csupán igyekezet, legtöbbje egyértelmű fait accompli!
„ha nem lennének a hibrid rezsim külső korlátai (főképp EU, kisebb részben NATO), akkor már egy sokkal keményebb rendszerben élnénk.” – írják, amit a mostani kampány egyértelműen cáfol,
etc.
Azonban van egy kitétel, ami úgy ahogy van marhaság
„Orbán is megváltozott, a korábban kompromisszumkész politikusból a harmadik kétharmad egy változásra képtelen szereplőt csinált. Ez már a politikai makacsság irracionális szintje, korrekció nélkül.”.
Amit tulajdonképpen ők maguk is cáfolnak: „A Nyugat azonban eddig egyszer sem volt képes kompromisszumra kényszeríteni Orbánt.”. Csupán annyi változott, hogy – ha lehetséges – Orbán még arrogánsabb és pofátlanabb lett: már a pávatáncra sem vesztegeti idejét! =))