Fogékonyabb-e a magyar a gyűlöletre másoknál, felelős-e ezért az egyén, a közösség, a média, az egyház? Kétrészes cikksorozatban keressük az okokat és a válaszokat.
Forrás:
24.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Sok minden eszembe jutott erről az egybites, hazug, de annál jobban bevált, a fidesz lényegét adó érzelmi manipulációs üzenetről. Ha legalább egy csöppnyi, egy árnyalatnyi következetesség és gerinc szorulna néha ezekbe a pofátlan uszításokba, leszarnám, hogy ez a három évtizede a politikából és közpénzből élő elfuserált ember konkrétan függönynek nézett tegnap egy egész országot. Már olyan régóta mérgezi a gyűlöletével ezt a nemzeti sorba felnőni képtelen népet, olyan kurva sok idő ez a három évtized, amióta beverekedte magát a politika fősodrába, és mérgez-rombol-pusztít-tör-zúz, hogy az ember néha saját magán is észreveszi: a legsötétebb indulatokat váltja ki belőle ez az elvtelen, erkölcsi hulladék.
A személyeskedő, hamis, büdös érzelmi húrokat pengető hazudozáson kívül más nyelvet nem beszél ez az ember, és ez borzasztó. Ennél csak az a borzasztóbb, hogy mások hazaszeretetét és becsületét méricskéli egy olyan morálisan lezüllött alak, akinek a famíliája milliós-milliárdos csalásokban érintett. Azt hiszem, mindazonáltal téved az elvetélt jogászok gyöngye: nem gyűlölet ez. Rosszabb annál: mindenféle gazdasági, politikai és egyéb érdek nélküli őszinte megvetés.