Személyiségfejlődés/leépülés – Hogyan váltam önmagam kísérleti egerévé a karanténban?

Sokunk számára a pandémia egyenértékű a szimpla kínszenvedéssel. Hogy nincs több buli, a távoktatás kezdettől fogva kudarcra van ítélve. Távol vagyunk a barátainktól, és ahogy telik az idő, egyre több, szebb és durvább szinonimát találunk arra, hogy tele van a hócipőnk az egésszel. Mégis talán a legeredetibb az, hogy pszichológiai szempontból a fallikus szakasznál tartunk. Azonban ha képesek vagyunk magunkba nézni, önmagunk megfigyelőjévé válni, talán nyerhetünk is valamit ezen a helyzeten. Lehet, hogy fogalmunk sincs róla, mi rejlik bennünk, miket hozhat fel a bezártság. Pedig némi tudatossággal az énünk megannyi kirakósból összeállva ott teremhet előttünk a semmiből, ránk köszönve, bemutatkozva: Szervusz! Én te vagyok. Örülök, hogy megismerkedhetünk. Ahhoz, hogy ne folyjon ki homokként az ujjaink közül az idő, érdemes naplót vezetnünk, amiben az adott nap során feljegyezzük az aktuális gondolatainkat. Nem számít, hogy semmi érdemleges nem történik odakint. Odabent igenis...