Az egészségügy) egyszeri jutalma dobta meg az átlagot.
Forrás:
Index
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Csak nézek, mint anno az egykorvolt – és semmi hasonlóval nem pótolt – Vidámpark szintén régvolt Elvarázsolt Kastélyában: mi a franckarika van itt, ebben a Magyar Fényköztársaságban, a bőségszarus jólét, a nagyot- és semmitmondás hazájában?!… Ahol tömegeket ragad el a nihilbe a szellemi vákuum… Ahol rosszabbul félünk, mint négy éve… Ahol rendszeresen előrehozott áremeléseket tartanak mindenütt… Ahol hiába van társadalmi kontroll, ha mégsincs… Ahol nem álszent képmutatásnak, hanem „ügyes húzásnak” minősült, hogy a Miniszterelnökség a „Magyarország jobban teljesít” jelmondatot – miután „társadalmi célú hirdetményként” 150 millió adóforintért már futtatta – 200-200 ezer forintért eladta a Fidesznek és frakciójának „használatra…” Ahol az egyszerűsített adózás tízéves ígéretét 58 féle adónem megléte kérdőjelezi meg… Olvastam a kormány valamelyik tótumfaktumának a nyilatkozatát, mely szerint nem igaz, hogy alacsonyak a nyugdíjak! Csak azért tűnnek annak, mert annyira nagyon magasak a bérek! Tetszenek érteni: szimpla optikai csalódásról van szó, csalfa látszatról. Képzelődmény az emberemlékezet óta 28.500 Ft-os nyugdíjminimum, meg sem történnek a pénztáraknál aprójukat számolgató szépkorúak! Minden teljesen szuper, tessenek folytatni a közlekedést!
uploads.disquscdn.com/images/f407977f1e4d0c504f3387aa21d099228f9067c78a612323f32e4e8940e585e9.jpg?w=600&h=286
scontent.fbud1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/117953242_1701249883360870_2504591497266801932_n.jpg?_nc_cat=109&_nc_sid=8bfeb9&_nc_ohc=NpfGLSgkUd4AX-jR1qD&_nc_ht=scontent.fbud1-1.fna&oh=95b26f845734e72149aba20cb544313d&oe=5F63A4DA
Túl sok a szegény? Jó, akkor írjuk át a szegénység fogalmát. Nem hogy adókat csökkenteni, valódi munkahelyeket teremteni, valódi béremeléseket lehetővé tenni, á dehogy. Le kell vinni a vonalat a papíron és máris csillog-villog a statisztika mint Salamon töke és a magasságos miniszterelnök úr eszelős-vérmes tekintete. Ezt a zseniális, előre megfontolt merényletet tanítani kellene, történelemkönyvek lapjaira illik: így kell hátbaszúrni, ledöfni saját népedet. A tekintetes nagyságos urakat ugyanis nemcsak a nyomorúság látványa idegesíti, papíron is nehezen viselik a szegénységet. Pedig ők mindent megtesznek, csak adnak-adnak mind a két kezükkel, ám a büdös parasztjának semmi nem elég, nem hajlandó megélni 80 ezerből. Pedig de, megél és működik ez a gyászos kupleráj így is. Mert az ember még egy ideig életben marad a híd alatt, az aluljáróban, a barlangban is akár. Életben marad és rontja a statisztikát. Az emberhez méltó létkörülményekhez szükséges tényezők (mondjuk fűtött lakás, víz, napi kétszeri étkezés) egyre többek számára jelentenek luxust, a dolgozói szegénység mellett széles néptömegek gyalázatos bizonytalanságban vegetálnak. Nem döglenek éppen éhen, de az emberhez méltó jelentése egyre inkább értelmét veszti velük összefüggésben. Ez itt konkrétan sötét banánköztársaságokat idéző nyomor. Tízből négy magyar mindennapi kilátástalansága. A tények elsunnyogásának fáradságosan kreatív munkája és az ipari lopás mellett szakpolitikai intézkedésekre nem jut idő. Ha bejön a terv, akkor felére csökken a létminimumon élők száma. Ha nem jön be, akkor majd alkotmányosan törlik el a szegénységet. És ha minden jól megy, Mészáros Lőrinc egy év múlva elmondhatja, hogy ötszörösére gyarapodott a vagyona.