"Nincs nap, hogy ne gondolnék arra, mi lesz velünk" - a boncodföldi Autisták Védőotthona a fennmaradásért küzd - Női váltó

A boncodföldi Autisták Védőotthona 1999-ben, az egyik első fecskeként nyitotta meg kapuit, hozzájuk hasonló, kiscsoportos, családias ellátási forma nem létezett még Magyarországon. Önálló életvitelre képtelen fiatalok élnek itt teljes, szeretettel teli életet, ám az őket gondozók, az otthon fenntartásáért küzdenek a mai napig. A két szintes, takaros családi házat beragyogja a nap, az előkertben virágba borultak a fák, a kerítés mentén húsznál is több zsákban kupakok, amelyek hamarosan egy újra hasznosító üzembe kerülnek, az érte járó pénznek pedig már van helye, tágasabb, méltóbb házra gyűjtenek. Amint Jakab Mariann, a védőotthon vezetője bekísér, feltűnik, hogy nincs névtábla. Semmi sem utal arra, hogy itt egy intézmény bújik meg, mondom hangosan, mire Mariann azt válaszolja, hogy azért, mert nem is az. Ez a hely kezdettől fogva a gyerekek második otthona, az itt lakó 14 fiatal közül kettő már többet élt itt, mint a szüleivel.