Politikai üggyé növekedett a múlt heti tiszalöki gyilkosság a törvényhozásban - mondta Gusztos Péter.
Forrás:
Hírszerző
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Kóka Jenő 1955. február 14.-én született Tiszalökön. Kóka Lajos és született Bari Irén második gyermekeként. Három testvérével Tiszavasváriban élte gyermekkorát. Szegény, egyszerű családból származott, szülei állattartással foglalkoztak, egész gyermekkora óta szülei megszeretették vele a munkát.
Általános iskolai tanulmányai befejezése után a Tiszavasvári Alkaloida gyárban helyezkedett el, 37 évig vegyi-alapanyaggyártóként dolgozott. Hosszú éveken keresztül folyamatos műszakba járt. Eközben tovább képezte magát, hogy ezzel is elősegítse önmaga és családja boldogulását. Közben 1976-ban behívták kétéves kötelező katonai szolgálatra, a kétéves katonai szolgálat letöltése után tovább folytatta munkáját a Tiszavasvári Alkaloida gyárban.
1980-ban megismerkedett Tóth Évával élete párjával, kivel haláláig boldogságban éltek. Feleségével Tiszalökön kezdték meg közös életüket, egyszem lányukat, Évát közösen nevelték. Mindent megtettek azért, hogy ebben a nehéz világban gyermeküket tisztességre, becsületre neveljék, anyagiakban és szeretetben ne szenvedjen hiányt. Példamutató életet élt feleségével, hiszen mindketten folyamatosan dolgoztak, munkája elismeréseként jubileumi aranygyűrűt kapott.
Miután férjhez adták lányukat, született két unokájuk, Szabina és Anettka, akik megédesítették mindennapjaikat, minden örömüket, boldogságukat az unokák jelentették. Unokáik is nagyon szerették, minden szabadidejét velük töltötte.
Felesége igazi társ volt számára, segítették egymást nehézségekben, betegségben, a problémák megoldásában. Mindig számíthattak egymásra, ha más műszakban dolgoztak, elvégezték a másik helyett a házkörüli teendőket. A folyamatos munka és műszakolás miatt sajnos nagyon kevés idejük volt egymásra, kevés idejük maradt a meghitt beszélgetésekre, a közös családi dolgokra.
Ennek a harmonikus családi életnek 2009. április 22.-én este tíz óra magasságában egy lövéssel véget vetettek. Ezen a bizonyos estén is, éppen munkába indult, amikor értelmetlenül, brutális módon elvették életét.