Az ember fia/lánya nem születik és nem is fogan politikai eszmék és hit mentén. Ha csak a magyar ugaron nézünk körül, eltekintünk európai felfogásunknak extrém, kerek e világon létező szekták és egyéb érdekközösségek utódnemzési procedúráitól, akkor meg pláne nem. Nem lesz abból baj, ha az egy szál gyertyát, az elsőt, születésünk 365-ik napján balról, vagy jobbról pihegjük el, vagy sem, de bal/jobb kezességünk sem fogja családunkat (oly annyira) megosztani. Az ember fia/lánya csak követelőzik, kell neki tej, majd szilárd étel, tiszta pelus és bújás. Jobbról, balról. No, de nem eszme mentén!
Nehezen értem, kevés is a terjedelmem arra, hogy meg és kifejtsem, hogyan lesz - egyszer csak - politikailag besorolható, de tovább megyek, aktív szerepjátékosa és vállalója némely ideológiának az a bizonyos embernek lánya, fia. Kételyeim helyett, ismereteimre támaszkodhatok. Életem során bármilyen játék és élethelyzetben a szabály egyszerű volt. Akár a mai napig is. Adva van X,Y játékos, különböző színű pólóban, bábuval, lóval, autóval, mezben, számmal, betűvel ellátva, egy adott pillanatban elkezd Á-ból Z-é felé haladni. Elvileg, legtöbbször gyakorlatilag is egyenlő eséllyel. A kiindulópont ugyanaz, a pálya, a feladat, az erdő, a medence, tanterem hossza mindenkinek egyforma. És amikor indulsz, hajráznak! Győzzön a jobbik!
Persze azok a nüansznyi különbségek, amelyek alkímiával, pénzzel felerősíthetők, azok már a kutyát sem érdeklik. Győzzön a jobbik! Hú de rühellem...
A család, origója a nevelésnek. A gyerek onnan kapja az első életre szóló benyomásokat. Azok modellek! Onnan, remélhetőleg csak onnan kezd kilengeni jobbra, balra. Onnan lesz természetes, hogy apa milyen jellemű és küllemű férfi, lesz egyértelmű, hogy anya csinos, ápolt, gondos vagy ellenkezőleg. Biztos (kiinduló)pont például az lesz neki, ahogyan apa anyázza oviba menet a zöld lámpánál kissé nehezebben induló nénit, fullgáz és máris nevet az egész légkondicionáltan óvott család, az ember lánya/fia, lánya, és fia, lánya, lánya, fia, azaz, fia, fia, lánya, ne unjátok, van ez így, szóval a csemete máris telis-tele sikerélménnyel, jobbról, balról előzésről mindent tud, le kell hagyni a nyanyát, papát, mindenkit, gyakorolja bőszen számítógépes játékán, este. Győzzön a jobbik! Aztán bölcsiben, oviban, suliban megint csak vetélkedünk, telik a tíz, húsz év, majd kicsattanunk a győzésvágytól, csak ritkán vesztünk, max. pénzt, az fáj mert az fogy, amúgy is az fogy a legjobban, a presztízs meg... Apropó mi ez az avítt szó? Jelentése?
Aztán egyszer csak, azaz négyévente csak kapunk a pofánkba egy nagyot! Jer választani! Jobbra, balra. Annyira azért nem meglepi, itt, ott, anya, apa, nagybácsi, szomszéd véleményét már képviseltük, cáfoltuk, dagad is a mellünk, hogy ez, az, kire pecsételtünk bejutott, gyõzött, de hogy ki a túrót győztem le, hogy én ezzel győztem-e, már aligha világos? Ez az én győzelmem mások vesztére? Végtére, vágtára (Gesztire) ez is csak egy verseny! Gyõzzön itt is a jobbik! Csak kár, hogy ez megint pénz és alkímia. Elönti agyam a vér ha látom, hogy Magyarország (csak) a magyaroké. Jobbik plakát, foszladozó. Ha a fent vázolt sémát követem, igazságtalanságot és nagy igazt vélek felfedezni. Magyarország a jobbikoké, ha lenne ilyen szó, így hát a jobbiké. Tényleg! Győzzön a jobbik! Pénz és alkímia nélkül!
(A szerző a Médiaröntgen felelős szerkesztője)
28 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Rosszabbik:-))
Az agresszív megnyilvánulásokat egyértelműen a Jobbik, a jobbak és a jobboldal (ez az avitt angol eredetű kifejezés is milyen értelmetlen Hazánkban!) jellemző sajátosságának tartja.
Holott van rá igencsak sok ellenpélda itthon és küólhonban.
Elég ha a nagyjából emberszabású parazitákra gondolok, akik vélt és meg sem történt sérelmeik rendezéséhez pillangókést, base ball ütőt, meg jakuzakardot használnak.
Vagy ott van az USA aki koholt vádak alapján permanens válsághelyzetet hozott össze Irakban, meg sok más helyen a világban.
Esetleg szót érdemelhet Izrael is a Gáza övezetben, meg szomszédain tett rémtetteiért.
Magyarország pedig jobb ha tudja VALÓBAN CSAK A MAGYAROKÉ!
Mi persze nem utáljuk az idegeneket - vendégként kezeljük őket, vagy mint a turistát fizetővendégként.
Ha visszaél a vendégjoggal, vagy meg nem akar fizetni azt ki kell vezetni, ha a szép szó nem használ, akkor dobni. A világon mindenütt ez van.
Mi ebben a kivetni való?
Ron Webber annak idején milliókért (amit a ténylegesen dolgozó emberek zsebéből teremtett magának az MSZP) vezényelte a 2002-es Kész átverés showt, amit egyesek választásnak tartottak.
Utóbb GYF is beismerte, hogy folyamatosan hazudtak a hatalom megszerzéséért.
Na az ilyen idegeneknek van országhatárainkon kívül a helye!
És a Jobbik jövőbeni - minden bizonnyal igen sikeres szereplése - nem "pénz és alkímia" kérdése lesz, hanem a nép eddig elbutított részének újraeszmélése.
A magyar nyelv gyönyörű és kifejező. A Jobb minden esetben a ténylegesen jót jelenti. (Jobbul, jószerencse, jó érzés, jószándék, stb.) A bal, meg a rosszat. (Balszerencse, balral ép, balsors, baleset, stb.) Így mindenféle gej politikai öntet nélkül.
Beteges hajlamú az aki ezen fanyalog!
Nehéz, embert próbáló időket élünk.
Bár a személyi jövedelemadó csökkentése, a családtámogatások minimális emelése, a „fészekrakó” program azt sugallják, hogy a kormány most (még) odafigyel a szegényekre, elesettekre.
Ugyanakkor Ők azok, akiket a legerőteljesebben érintenek a folyamatos évenkénti áremelések. Igaz, a „megnyugtató” nyilatkozatok szerint a rászorultaknak kompenzáció jár, az áremelések nem magasabbak az inflációnál, külön-külön alig néhány száz forinttal terhelik a családi kiadásokat.
Csak a számokat elfelejtik összeadni! A reálkeresetek értéke csökkent. A kis fizetésből élők, a nagycsaládosok nagy része (energia-fogyasztásuk túllépi a még támogatott fogyasztási mennyiséget), sok kisnyugdíjas, azaz lakosság egyre jobban elszegényedő, vagy már elszegényedett része már nem tud miből takarékoskodni. Fogyasztásuk a minimumra süllyedt, sokan eladósodtak, köztartozásaik vannak.
Drámai fordulat, ha valamelyik szülő elveszíti állását, hiába nyelte a megaláztatásokat, a kiszolgáltatottságot, a jogtalanságot, a minimálbéren-tartást.
Az elbocsátott dolgozó még bízik ( vagy csak úgy tesz, vagy csak bízni akar) s otthon megnyugtat mindenkit, nem lesz baj. Csak amikor egyedül marad, akkor szorítja össze a fogát, és nyúl a mellkasához. Úgy érzi, végtelenül kiszolgáltatott a hatalmi és fogyasztói hierarchiában felette állóknak és alávetett helyzetében semmit nem tud tenni, életlehetőségeit nem maga szabja meg, hanem a hatalom és a gazdasági érdekek.
Az ő jogait, érdekeit nem képviseli senki! Legszívesebben ordítana, helyette szívinfarktusban meghal, vagy az elszenvedett sérelmek okozta felszültségeket családja tagjain vezeti le, és kiábrándultan, remények nélkül ül le a televízió elé, és nézi az agymosó műsorokat, melyek az élet habos oldalát mutatják neki: ne törődj semmivel, érezd jól magad, vásárolj, fogyassz! Ha nem teszed, nem vagy közénk való!
A fogyasztás, a lépéstartás, a teljesítmény és érvényesülés kényszere, a kiszolgáltatottság, a pénz- és munkahelyfüggőség érzése persze az aktív dolgozók lelkét, szívét és környezetét is terheli. Minden állampolgár saját bőrén érzi, hogy a felette álló (adott esetben adójából fenntartott) hivatalos szervekkel, intézményekkel, szolgáltatókkal szemben – melyek elvileg Őt, s az Ő jólétét szolgálják - tehetetlen.
Az értékek fontossági sorrendje, melyről évek óta mondjuk, hogy átalakulóban van, mára valóban átalakult. Az érvényesülés, a karrier, a fogyasztás és a pénz, az anyagi jólét kerültek előtérbe, és a családalapítás, a gyermeknevelés értéke háttérbe szorult. Anyának lenni nem dicsőség, hanem esetleg hátrány.
A gyermekek törődés és szeretet helyett sok esetben televíziót és számítógépet kapnak. A kis közösségek elsorvadnak. Az ember egyedül marad…. Bizonyára részben az új értékrend is okozza, hogy csökken a családalapítási és gyermekvállalási kedv, nő a válások száma; a felnövekvő nemzedék hit és bizalom nélkül néz a jövőbe, az egész társadalomra jellemzően nő az agresszivitás, türelmetlenség, intolerancia.
Vajon ki védi az embert abban a globalizációs folyamatban, amely mindent a fenntartható fogyasztásnak rendel alá? A demokrácia csak álca, a manipuláció eszköz, az uniformizálás mód, a felelősség és döntésképesség gyengítése pedig a lehetőség arra, hogy mindenkit betereljenek a fogyasztók mindent felvásárló táborába. A kialakult hierarchiában, mely nem törődik az egyénnel, munkahely-, és pénzfüggővé válunk, mert állásunk és fizetésünk elvesztése egész családunkat tönkre teheti. Megtartásuk érdekében inkább fejet hajtunk a felettünk állóknak, a hatalomnak. Jogainkat elfelejtjük, de megtanuljuk az illeszkedést. Kényszerűen elfogadjuk a hamis példaképeket és mintákat, a követendőnek beállított életvitelt. A kényszerpályán haladva feladjuk az önállóságot, felelősséget, erkölcsöt és vallást, közösségi élményt és tudatot. Az egyarcú szürkére gyalult tömegben állva szívünket és lelkünket gazdasági érdekek irányítják.
A felmérések szerint 3 - 4 millió honfitársunk él szegénységben. Nekik nem gyűjtünk, értük nincs népszavazás, értük nem indulnak akciók. Őket csak akkor szólítják meg, ha a náluk is szegényebbeknek gyűjtünk, vagy amikor a parlamenti választások jönnek, de az eredményhirdetés után a pártprogramokban megfogalmazott jelszavak és ígéretek megint évekre háttérbe szorulnak.
Védjük az állatok jogait, megbüntetjük az állatkínzókat, a kegyetlenkedőket és mit teszünk a lelkeink nyomorítóival, hogyan védjük az emberek, gyermekek, öregek legalapvetőbb a LÉTÜKHÖZ való jogát?
Mi lesz velük egy olyan országban, melyet többek között a társadalmi egyenlőtlenségek mélyülése és állandósulása jellemez, egy olyan országban, amely hova-tovább adottnak, és elfogadottnak tekinti, hogy minden harmadik-negyedik polgára esélytelenül leszakadt.
Van olyan országos párt, szövetség, szervezet, mely a társadalom perifériáján élő elszegényedett lakosság érdekeit képviselné? Komolyan, elhivatottan nem csak szóvirágokkal, és nem csak kampányidőszakban? Kiszolgáltatott, reménytelen helyzetükön csak országos összefogással, saját szövetségbe (pártba) tömörülve tudnának változtatni, megharcolva önmagukért, jogaikért, életfeltételeink javításáért.
Segíts magadon, mert más nem segít, kelj fel és járj!!!!!
kevés olyan van, akik erkölcsileg és jogilag feddhetetlen módszerekkel törekednek a sikerre. Sajnos ez a valóság.
Könyörgöm:ebben az országban van 1.5 millió ember,aki az elmúlt 20 évben arra szavazott, amerre éppen állt! A világon nincs sehol ekkora amplitúdó...
Így igen naiv az, aki úgy gondolja, hogy ebben a helyzetben majd eszmélnek: " nép eddig elbutított részének újraeszmélése"! És ha igaz is lenne, akkor is csak pillanatokra lehetne összetartani ezt a közösséget....
Emberek, a rendszerváltást sem Ők csinálták( vagy mit)! Egy (2) értelmiségi csoport....
Amiről így ír talán gyulabors, hogy:
"Kiszolgáltatott, reménytelen helyzetükön csak országos összefogással, saját szövetségbe (pártba) tömörülve tudnának változtatni, megharcolva önmagukért, jogaikért, életfeltételeink javításáért."
Az nem lehet politoka, hanem valami más!
A politika uis mindig, mindenhol - kapitalizmus, kommunizmus- ugyanazt teszi: kitermel a párt(ok) élére egy elitet, amely egy idő után eltávolodik saját közösségétől!!! csak a civilszféra tudná kontrolálni( esetleg szakszervezetek), de olyan meg igazán nincs hazánkban...vagy tévedek?
És még egy idézet: "csökken a családalapítási és gyermekvállalási kedv". Nem is csoda, mindenki a neten lóg; pedig higgye el nekem, nagyobb örömét lelné a 'gyermekcsinálásban'...
A te hozzászólásod a legokosabb amit valaha is olvastam bármelyik lapon és ezt nagyon komolyan mondom.A te gondolataid bármelyik oldal számára elfogadhatóak színre való tekintet nélkül.Én is amondó vagyok, hogy minden magyar ember egy kicsit nézzen magába minden politikai önzőség nélkül.Végezzen önvizsgálatot, hogy konkrétan mit tett a saját boldogulásán kívül a saját hazájáért.Mi mindig csak bűnösöket próbálunk keresni a saját lustaságunk és nemtörödömségünk kompenzálására.Persze sokkal könnyebb mindig valakit vagy valakiket kikiáltani bűnbaknak.
A magyar népre ráférne egy kis össznépi elgondolkodás!!!!!!!!
A magyar népre ráférne egy kis össznépi elgondolkodás!!!!!!!!"
szavaid hallgattassanak meg!
Ha a Magyar Köztársaság minden állampolgára magyar (szerintem igen), akkor a Magyarország a magyaroké szlogen értelmetlen, mert technikailag az övék az ország.
Ha a magyar szó csak az etnikailag tisztán magyarokat jelenti, akkor ismét értelmetlen a szlogen, mert nincs egyetlen etnikailag tisztán magyar sem, nemlétezőké pedig nem lehet egy ország.
Mégis mire szavazott 15%? A Jobbikra voksolók fejében talán az jár(t), hogy a Magyar Köztársaságban nem a társadalom/nép/választók és családjuk érdeke érvényesül, hanem a politikai elit, amely kizárja őket a döntéshozatalból, és kénye-kedve szerint költi el az adójukat. Szerintük ezen változtatna a szándékosan többértelmű jelmondattal fémjelzett program. Én sok jogos panaszt látok ezen az oldalon, gyulabors kiválóan kifejti őket.
A Jobbik ellenzői fejében talán az jár(t), hogy a nép/társadalom/választók egy csoportja önkényesen "mindenkivé" nevezi ki magát, és kizárja, lehazaárulózza azokat, akik nem "olyanok, mint ők". Ez ellen tiltakoznak - szerintem ugyancsak joggal.
Jó hír: van közös nevező. A fejlett demokráciákban a társadalom önállóan gondolkodik, cselekszik, meneszti a hazug/antidemokratikus kormányokat, viszont nem veri meg a másként gondolkodókat, a sokszínűséget elfogadja, sőt előnynek tartja; az elit pedig döntés előtt meghallgatja az utca emberét is. Csak a vértolulások nélküli társadalmi együttműködés hoz jólétet és békét.
kijózanodni? azt csak a részegségből lehet.
az hülyeségből nem.
Ps. egy másik hsz-ről meg az jut az eszembe: " Aki másnak Ermitázs, maga festi bele....!"
Ön tehetséges író, az előző, nagytakarításról szóló írását kifejezetten jónak, humorosnak találtam, nagyon tetszett.
A nick mögé közéleti énemet bujtatom (igazi nevem: Horváth Jenő, hihi, mátrix), aki többet szeretne tudni rólam, olvasson bele az ovobacsi.hu lapon kiírt kérdéseimbe, és akár írjon választ rájuk.
Még egyszer: Datki Szabolcs brilliáns, hasizomfájdítóan jó szerző, kíváncsian várom a kényes érzékenységekkel körültekintően bánó újabb műveit.
ismerős volt:
sgforum.hu/listazas.php3?azonosito=mmp2006heves&id=1243625095
Már megint ....
Nos ez a gondolatsor a LÁÉT=Létminimum Alatt Élők Társasága egyik elnökségi ülésén hangzott el. Idézni csak pontosan szépen. Nos, ha önmagamat idézem akkor mi van.
Az csak hab a tortán, hogy Tatár Csaba által üzemeltetett honlapon találod. A más tollával igen ő...
Megint csak utalok a New York Timesban megjelent 2009 májusi nyilatkozatomra, amelynek következtében össznépi felháborodás lett, és amit 2009 június 08 .- án TGM, szinte szó szerint elmondott.
Új hozzászólás