Felfüggesztett idő

Az utóbbi hetekben intenzív értelmiségi vita kezdődött a hazai baloldal megújulásáról. Mind többen akarják lerakni a változás szellemi alapjait, és kijelölni azt az irányvonalat, amit a szocialistáknak követniük kellene. Legtöbben mielőbbi cselekvésre ösztökélnék a pártot, amely, mint a mesében a csodaváró kisgyermek, megpróbálja felfüggeszteni az időt, abban reménykedve, hogy így megmenekül a benne és körülötte terjedő zűrzavartól.

A kongresszus - egy fontos döntéstől eltekintve - a problémák megoldásának elodázását választotta. Annyi dőlt csak el, hogy a Bajnai kormány megkapja a szükséges támogatást a párttól, és ezzel az előrehozott választás ügye talán lekerül a napirendről. Érdemi viták, az eseményeket folyamatukban és tágabb társadalmi-gazdasági perspektívájukban vizsgáló elemzések azóta még nem születtek. Amikor a kongresszus felfüggesztette rendes működési módját, és úgy döntött, hogy az elkövetkező hónapokban a  jobboldal elleni küzdelmére koncentrál, kitért az új baloldali programalkotás feladata elől. Pedig a júliustól novemberig tartó „felfüggesztett idő” nem telhet azzal, hogy csupán ellenfeleik lépéseit figyelik, a jobbról érkező támadásokat kivédik, és időnként visszavágnak. A baloldali politizálás nem merülhet ki a jobboldallal való küzdelemben, a szélsőjobboldali veszély hangsúlyozásában, és az antifasiszta utcai demonstrációkban, bármilyen fontos kérdések is ezek. Szélsőjobboldali veszély valóban létezik, küzdeni is kell ellene, akár az utcán is, de mindez nem helyettesíthet egy modern, európai értékrenden alapuló szociáldemokrata programot, amely minden lényeges társadalmi kérdésben üzen valamit az ország számára.

Véleményem szerint nincs szükség radikális baloldali fordulatra, a sokak által szitokszóként használt liberalizmus megtagadására sem, és végképp nincs szükség a múlt eltörlésére. Szükség van viszont a baloldali identitás újrafogalmazására, modernizálására, amihez mindenekelőtt az orrunk előtt lejátszódó hatalmas fordulatokat kell észrevenni a családok, a munka, az oktatás, az egészségügy és a fogyasztás világában, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Egy európai szociáldemokrata szemléletet éppen az újra való fogékonyság, a társadalmi változások érzékeny észlelése, a változtatás igénye jellemez. Ha egy párt bezárul, önmagával van elfoglalva, előbb-utóbb elveszíti valóság érzékét, ami nagy baj. Most, amikor egyszerre értékalapú és pragmatikus politizálást kell folytatni, már az is nagy előrelépés lenne, ha a párton belüli különféle platformoknak megegyeznének egy baloldali minimumban az elkerülhetetlenül fontos gazdasági, pénzügyi és társadalompolitikai kérdésekben. Ennek elkerülhetetlen része az egyensúlygazdálkodás, amely során egy modern, szociáldemokrata politikának egyszerre kell figyelemmel lennie a reálgazdaság szempontjaira és igényeire, a jogos társadalmi elvárásokra, az igazságos közteherviselésre és a szociális biztonságra. Hatástanulmányokon, statisztikákon, szociológiai elemzéseken alapuló társadalomismeret alapján kell dönteni arról, hogyan kíméli meg a legszegényebb és a leginkább kiszolgáltatott rétegeket attól, hogy az elkerülhetetlenül szükséges kiigazítások terhei rájuk zúduljanak.

De mindez csupán egy hosszú folyamat kiindulópontja. Az új baloldali identitás megformálása csak ennek az elméleti álláspontnak az elfogadása után kezdődik, és hosszan tartó társadalmi vitákban, szakmai műhelyekben, a sokféle civil szervezettel való egyeztetések során formálódik. Hiába van forró nyár, bele kell vágni.

(A szerző szociológus, író, politikus)