Barack Obamát hatalmas többséggel választották meg, s örömünnep volt a győzelme. Fél évvel később mégis növekvő társadalmi elégedetlenséggel, s gyengülő politikai koalícióval kell számolnia.
Ma Obama még sem lehet biztos abban, hogy meg tudja valósítani az egészségügyi reformot és a környezetvédelmi javaslatait.
Csak pár hónap telt el.
Az Egyesült Államok Magyarországhoz hasonló súlyos válságot él meg. Egy nyolcvanas években kialakult, szabad versenyre épült modellt kell átalakítania. A gazdasági szuverenitását – amelyet alapítása óta élvezett – elvesztette. A szuperhatalmi szuverenitás megrendült.
A Demokrata Párt elnöke határozott társadalmi ( általános egészségbiztosítás) és gazdasági ( például olaj és szén helyett környezettudatos gazdaság erősítése) programmal nyert választást. A hitelessége erősen függ attól, hogy mennyire valósítja meg ígéreteit. A hitelessége és a változás iránti igény kifejezése volt a választói legitimációjának az egyik legfontosabb eleme.
Magyarul, Obama előnye Bush-al szemben csak addig tart, amíg megvalósítja az ígéreteit.
Orbán Viktor is hasonló helyzetben van.
Nagyon nagy várakozás, s ma várhatóan nagyarányú választói várakozás röpíti majd a hatalomba.
Obama terve az általános egészségbiztosításról szóló terve erősen emelné a deficitet. Éppen akkor, amikor válság van, s amikor annak még nem látszik a vége – az pláne nem, hogy mikor nő meg az adóbevétel.
Ezért a kongresszus demokrata tagjainak egy része már hezitál. Amíg ez nem látszott, addig a republikánusok egy része is behúzta a fülét, farkát, s nem zárta ki a demokrata tervek megszavazását. A demokrata egység megbomlása óta hangosabban kritizálják az elnök terveit.
A demokrata és republikánus kritikusok a deficit csökkentésére, mint legfontosabb célra hivatkoznak.
Orbán Viktor is egy népszerű elképzelést, az adócsökkentést emelte a középpontba. A választók ezt szeretik is.
De ahogyan az USA-ban, úgy Magyarországon is potenciálisan magas a deficit, illetve a deficit-tartalék. Hajlamosak vagyunk hitelt és deficitet felhalmozni.
Az amerikai politikai rendszerben a szenátorok és képviselők függetlenek a központtól, helyben finanszírozzák őket, s helyben kell társadalmi és pénzügyi támogatást találniuk. Ezért hatalmas a mozgásterük, a párthűség éppen az ilyen szakpolitikai témákban viszonylag gyenge.
A magyar politikai rendszert a pártközpont irányítja, ez a Fideszben talán a legerősebb. A Fidesz győzelme, Orbán karizmatikus ereje, s a központtól való függés erős pórázon tartja a képviselőket.
Ámde.
Az ország 2010-ben másfél éve éli át a válságot. Az adósság emelkedése, Magyarország pénzpiaci leértékelődése, a regionális versenytársaktól való lemaradása friss és fájdalmas élmény. Látszik, hogy e problémák nem egyik napról a másikra megoldhatóak.
Ahogyan Obama kockázatos politikai tervet vázolt fel az általános egészségbiztosítással, úgy Orbán Viktor is kockázatos vizekre evezett az adócsökkentés ígéretével. A nyár óta tudjuk, hogy ezt a költségvetési hiány mostani – 3,9 százalékos – célösszegéhez képest jelentős, 5-7 százalékos limitre emelésével látja megvalósíthatónak. Azaz, újabb hiány, s újabb eladósodás, hiszen mindezt közben – még a változások idején is - finanszírozni kell.
Egy dolog karizmatikus politikusnak lenni, s elszántnak az ígéretek megvalósításában, s egy más dolog a kormányzás során azt a konkrét körülmények között megvalósítani; ezt Obama már megtapasztalta. Szerintem Orbán is megtapasztalja majd.
A Fidesz vezetőinek, kormány tagjainak ugyanis egy kockázatos utat kell majd jóváhagyniuk, amikor a miniszterelnök politikai programjának konkrét megvalósításáról döntenek majd. A kockázat nem öt-tíz évnyi lesz – egy adócsökkentés társadalmi hatása ilyen periódusban mérhető-, hanem öt-tíz hónapot meghatározó. És ezúttal nem lesz ingyen ebéd. A társadalom megtanulta, hogy néhány hónapos, két éves bűvészkedésnek keserű ára van. A nemzetközi pénzpiacok pillanatok alatt rezdülnek majd meg. A mostani válság ugyanis nem iparági, hanem makrogazdasági jellegű: a pénzpiaci, a gazdasági, a társadalmi fundamentumokat érintette.
Orbán Viktor mozgástere, a szabadsága három hónapig tart majd. Szerintem ezért is mondta a közelmúltban egy interjújában, hogy még a szokásos száz napot sem kéri. Ugyanis tudja, hogy az idő múltával erős vízión, hiten, meggyőződésen alapuló elképzeléseit a problémákkal szembesülő fideszes vezető politikusok, képviselők megkérdőjelezhetik. Nem azért, mert már nem hisznek benne, hanem azért, mert más kívülről látni az oroszlánnal küzdő szocialistákat és liberálisokat és egészen más helyzet szembenézni az oroszlánnal a küzdőtéren – úgy, hogy már tudják: a vértjük elrozsdásodott, a kardjuk bizonyos szögben használva nem ejt mély sebet, s az oroszlán is már tapasztaltabb lett a sorozatos küzdelmekben.
(Kóczián Péter újságíró, szerkesztő, rádiós- és televíziós riporter)
7 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás