Vajon meddig kell még várnunk? A feliratos filmek a tévében segítenék a nyelvtanulást - ha lennének. A digitális adókon is váratnak magukra.

“…a nyelvtanulás és -gyakorlás egyik legfontosabb hajtóereje éppen a tévé” – írja az Eurobarométer kutatására hivatkozva az index.hu cikkének szerzője, Szabó Zoltán. “Miért van mindennek magyar hangja?” – ez az amit többedmagammal régóta kérdezek én is. És sajnos úgy tűnik, hogy most, hogy már a technika (a digitális televíziózás) lehetővé tenné, hogy a csatornák kedvezzenek kicsit a nyelvtanulóknak (választhatnánk, hogy a szinkront vagy az eredeti hangot akarjuk nézni), mégsem teszik… Régi terheket hordozunk magunkkal ezen a téren is: a filmek szinkronizálása a második világháborús Németország hagyatéka. Valószínűleg nem véletlen, hogy a németeknél van a legtöbb egy főre eső szinkronstúdió. Ezekben az országokban utasítják el a legtöbben a feliratozást: Ausztria (vezet a maga 70%-ával), Olaszország, Spanyolország, Németország, és úgy gondolom, mi is beállhatunk a sorba, sajnos.