Gyurcsány Horn Gyulához hasonlítja Orbánt

Magyarország szabad préda? (Dr. Drábik János)

... A magyar gazdaságot olyan mélyre nyomták, mintha egy embernek az öt liter vére helyett egy literrel kellene élni – mondta a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéről dr. Drábik János. A Szabad Európa Rádió egykori munkatársával az elherdált állami vagyonról, a válságról, az IMF-hitelről és a fiktív forintokról beszélgettünk. *** – Milyennek látja hazánk pénzügyi helyzetét, kilábalunk-e valaha a gazdasági válságból? – Előre kell bocsátanom, hogy valójában nincs pénzügyi válság. Legalábbis az a bizonyos államcsőd előtti helyzet nem létezik, amit a tömegtájékoztatás még ma is sulykol az emberek fejébe. Az állam az elmúlt évben nemhogy nem volt csődben, hanem az európai átlaghoz képest, eladósodás és költségvetési hiány szempontjából a középmezőny jobbik részében helyezkedett el. Azok az információk a magyar gazdaság helyzetéről, amelyek az utóbbi időben a kormányzati propagandán és a sajtón keresztül nyilvánosságra kerültek, mind féligazságokon vagy hazugságokon alapszanak. Nem igaz, hogy a magyar állam túlköltekezett, nem igaz, hogy csőd közeli helyzetben volt az államkassza. Magyarországra azonban rá kellett kényszeríteni ezt a hazugságot, hogy megfoszthassák a magyar államot és társadalmat mindattól, ami még megmaradt neki. Ahhoz, hogy ezek a folyamatok érthetőek legyenek, vissza kell mennünk az időben. – Sokan úgy gondolják, hogy már jóval a rendszerváltás előtt megkezdődött a privatizáció… – 1993-ban a Magyar Nemzeti Bank által megjelentetett „MNB Műhelytanulmányok” 2. számú kötete szerint az 1973–89-es időszak egészét tekintve mintegy egymilliárd dollárnyi tőke folyt be ténylegesen Magyarországra, ami tizenegy milliárd dollárnyi halmozott kamatkiadással járt. Kaptunk tehát 16 év alatt egymilliárdot és visszafizettünk tizenegyet ugyanezen idő alatt. Most már azt is tudni lehet, hogy akkoriban mégis maradt 22 milliárd dollárnyi bruttó államadósság. Eladósítással, pénzügyi technikákkal folytatott világméretű rablási folyamatnak lettünk mi is a részesei. Nem csak Magyarországon történt ez így. A mi helyzetünk azonban annyiban súlyosabb, hogy a magyar pártállami nómenklatúra technokrata része, amely ezt a pénzügyi átalakulást levezényelte, a legönzőbbnek bizonyult a többi volt szocialista ország vezetőrétegéhez képest. A magyar pártállami nómenklatúrának ez a középszintű érdekcsoportja csak azt tartotta szem előtt, hogy megfeleljen a nemzetközi pénzvilágnak, és át tudja menteni hatalmát egy olyan korszakba, ahol már nem az állam révén rendelkezik az emberek munkájának az eredményével, tulajdonával és életével, hanem most már tulajdonosként az ő magánvagyona a korábbi közvagyon és a vele járó hatalom. Vagyon és hatalom együtt jár, egyazon érem két oldalát alkotja szétválaszthatatlanul. A pénzuralmi rendszert importáló stratégiát „washingtoni konszenzusként” tartják számon, s a főáramlatú, hivatalos tudomány is ezt a meghatározást használja. E stratégiának a kidolgozásában és végrehajtásában természetesen részt vett a Nemzetközi Valutaalap, a FED (az Egyesült Államok magántulajdonban lévő központi bankja) és a Világbank, továbbá mindazok a pénzuralmi struktúrák, amelyek magát a nemzetállam Amerikát is gyarmatosították. A nemzetállam Amerika majdnem ugyanúgy alá van vetve ennek a pénzuralmi világrendnek, mint mi magyarok, csak a viszonyok és a nagyságrendek mások. A világbirodalom Amerika terjeszkedése mögött sem az amerikai nép, hanem a „pénzimpérium” globális hatalmi érdekei húzódnak meg. – Nehéz elképzelni egy ország gyarmatosításának folyamatait. Hazánkban hogyan kezdődött? – Az 1991. évi LX. törvény bevezette a kétszintű bankrendszert. Eszerint van egy központi bank, amelyik megszerzi a monetáris felségjogokat, ez lett a Magyar Nemzeti Bank, a jegybank. A második szinten létrejöttek a kereskedelmi bankok. A kereskedelmi bankokat gyorsan két csoportba osztották. Az egyikbe átcsoportosították a kétséges, problematikus hiteleket, a másikba pedig a jó pénzkihelyezéseket, ahol számítani lehetett az adósságszolgálati terhek pontos teljesítésére. Azokat a bankokat, amelyeknél a rossz hitelek voltak, az állam megtartotta magának, amelyeknél pedig a jó hitelek voltak, azokat szinte játékpénzért kiárusította. Bokros Lajos például szimbolikusan néhány forintért adta el azt a Budapest Bankot, ahonnan beült a pénzügyminiszter székbe. A jó hitelekkel rendelkező bankokat hatszázmilliárd forinttal még fel is tőkésítették a bankkonszolidáció keretében, mielőtt eladták őket. Magyar bankok ma már nincsenek. Azzal bűnhődünk, hogy most zsákszámra hordják el a külföldi pénzintézetek magyarországi leánybankjai a magyar kamat-ezermilliárdokat, mert nincs valódi magyar bank. Amikor létrehozták a kétszintű bankrendszert, egyidejűleg gyorsított ütemben folyt a magyar kibocsátású, magyar munkával fedezett valódi forint kivonása a pénzrendszerből és helyébe külföldről érkező – kamattal megterhelt – deviza lépett, amelyet már csak forintruhába öltöztettek. Ez a forint külföldi deviza volt, amely felett külföldi pénzintézetek gyakorolták a felügyeletet, és tették el a pénzkibocsátásból származó tekintélyes hasznot. – Hogyan kell értelmezni a forint kivonását? – Az a propagandaszólam, hogy „ha majd az eurót bevezetik…” csak az emberek megtévesztését szolgálja. Tessék megmondani nekem, hogy mit nem lehet ma Magyarországon euróért megvenni? Minden kapható euróért. Ez azt jelenti, hogy valójában már Magyarországon is be van vezetve az euró. A forint nincs még kivezetve. De a magyar pénzrendszer külföldi irányítói miért is vezetnék ki, hogyha eurójuk forintra átkeresztelve 6-10 százalékkal többet kamatozik? – Tehát valójában külföldről béreljük a nemzeti valutánkat? – A magyar állam lemondott a pénzkibocsátási jogáról. Először a Nemzeti Banknak adta át a pénzkibocsátás jogát, az pedig továbbadta a külföldön lévő pénzügyi struktúráknak. Ezt a rendszert 1991 óta fokozatosan vezették be. A nemzeti össztermék, a GDP forintban összesen mintegy huszonötezer milliárd forint. 2008-ban ennek a negyvenháromszorosa jött be az országba euróban azért, hogy felöltözzön forintruhába, de közben megmaradjon eurónak is, hogy ne másfél-két százalékot kamatozzon, mint nyugaton, hanem tizenkettő-tizennégy százalékot. A különbség a kétfajta forint között az, hogy az egyiknek a magyar munka, a magyar vagyon a fedezete, a másiknak pedig olyan kölcsönként ide bejövő deviza, amire kamatot kell fizetni. Ma is bocsátanak ki forintot, de csak az euró átkeresztelésére. Ha bejön az országba például egymillió euró, akkor jelenlegi árfolyamot tekintve a Magyar Nemzeti Bank kibocsát kétszáznyolcvan millió forintot a levegőből. Ha kimegy egymillió, akkor pedig kivon kétszáznyolcvan milliót és megsemmisíti, vagyis visszaküldi a levegőbe. A külföldi valuta megszívja magát kamattal, aztán kimegy. De ahhoz, hogy megszívhassa magát kamattal, ahhoz szükség van arra, hogy a valutatartalék magas maradjon, mert a kamat kivitelekor a spekulációs forrótőke leveti a forint-ruhát és euróvá változik vissza. A forint tehát olyan euró, amit szabadon rángathat a spekuláns. A valódi magyar pénz kivonásával egyidejűleg folyt a forint devizával, márkával, dollárral, fonttal, jennel való pótlása. Ezzel párhuzamosan felgyorsult a nemzeti vagyon privatizálása, elsősorban külföldieknek való eladása, mélyen az értéke alatt. – Mit vesztettünk el az elmúlt évtizedek során? – A nemzeti vagyon három nagy kategóriára osztható. Van a működő nemzeti vagyon, ezek az üzemek, erőművek, az ipari és mezőgazdasági üzemek, a termelő gazdaság egésze, valamint a bankipar, a pénzgazdaság intézményei. Ezeknek a 90 százaléka ma már magánkézben van vagy megsemmisült. Van továbbá nem működő nemzeti vagyon is, amelynek most folyik az elvétele. A nem működő nemzeti vagyon az ország területe, ingatlanok, föld feletti és alatti vizeink, hazánk levegője, légtere, erdői, tehát minden, ami Magyarország. Ide tartoznak még azok az ingatlanok, amelyek közcélt szolgálnak, állami intézmények épületei, iskoláink, egyetemeink, múzeumaink, műkincseink, műemlékeink, az egészségügyi hálózat épületei… Ezek egésze ma már el van zálogosítva a nemzetközi pénzvilág olyan univerzális hatáskörű frontintézményének az arcátlan követelésére, mint a joggal rosszhírű Nemzetközi Valutaalap. A harmadik, elvételre kiszemelt nemzeti vagyont, a vagyoni értéket és hatalmat egyszerre jelentő állami hatásköröknek a privatizálása a nemzetközi pénzügyi struktúrák és a tulajdonukban lévő multinacionális cégek számára. Erről nem nagyon szoktak beszélni. Ha valaki megszerez valamilyen állami hatáskört, például a monetáris felségjogokat, abból minden évben elképesztő méretű haszonhoz tud jutni. A monetáris hatáskörökről az ország új urai már korábban lemondtak. Tavaly decemberben pedig átadták a nemzetközi pénzvilág informális irányítása alatt álló – a magyar nemzettől és annak érdekeitől független, de a pénzvilágtól nagyon is függő – új testületnek a fiskális hatáskört is. – Mit kell érteni állami hatáskörök alatt? – Az úgynevezett pénzügyi szuverenitás, amit az alkotmány a magyar államnak biztosít, két részből áll: a monetáris és a fiskális szuverenitásból. A monetárisba tartozik a pénzkibocsátás, a kamatszabályozás, árfolyam-szabályozás, hitelrendszer. A fiskálisba az adózás, az adórendszer egésze és a költségvetés. Illetve ide kellene tartozni az államháztartásnak is, de azzal nem törődnek. Ebbe beletartozna a költségvetés mellett az önkormányzatok, a társadalombiztosítás és az elkülönített alapok is, valamint egy naprakészen tartott vagyonleltár a nemzeti vagyonról. Utoljára ilyen leltár 1988-ban készült. A fiskális szuverenitás keretében az állam illetékes szervei eldöntik, hogy mennyi pénzt szednek be adók és illetékek formájában, és az állam abból hogyan teljesíti a társadalom működtetéséhez szükséges közszolgálati funkcióit a közjó érdekében. Mivel a privatizáció miatt a magyar társadalom nyolcvan százaléka vagyontalan, függőhelyzetű emberré vált, alacsony jövedelméből nem képes ma már a biológiai reprodukcióra sem, a társadalmi reprodukcióra pedig még kevésbé. Így már rendkívüli áldozatokat kell hoznia ahhoz, hogy versenyképes munkaerővé válhasson. Az államnak éppen emiatt többletsegítséget kellene nyújtania, de igyekszik kibújni a felelősség alól. Most, hogy az IMF-hitel segítségével tovább korlátozták az állam mozgásterét, szűkítve hatásköreit, az állam egyre kevésbé képes közszolgálati kötelezettségeinek a kielégítő teljesítésére. A lakosság pedig nem képes megfizetni a piaci árakat, mert a nemzeti vagyonnak nem ő lett a tulajdonosa, s így nincs tőkejövedelme. A gátlástalan és felelőtlen privatizáció idején az államnak meg kellett volna fontolnia, hogy miből fizeti közszolgálati kötelezettségeit, ha az anyagi bázisát képező közvagyont elkótyavetyéli, és elsősorban külföldieknek adja át. – Mi történt a kézzelfogható vagyonnal? – Ez sajnos kilencven százalékban elveszett. A működő nemzeti vagyon értékét a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap 1990-ben 130-140 milliárd akkori árfolyamú dollárra értékelte. Ennek a kilencven százalékát eladták. A teljes vételár, ami befolyt érte, mindössze 20 milliárd dollárt tett ki. Az is kérdés, hogy miért ilyen olcsón adták el, de ennél még érdekesebb, hogy mi történt ezzel a 20 milliárd dollárral? – Mi történt? – Visszakerült a vevőkhöz a devizaspekulációk során. Vagyis a magyar nép elveszítette nemzeti vagyonát, majd az érte kapott pénzt is, devizában is, és még forintban is! De a rendszerváltás idején nemcsak nemzeti vagyona, hanem pénzeszközállománya is volt a magyar államnak. Ez nem volt kevés, az összege elérte a GDP 162 százalékát, de ez a pénzállomány is fokozatosan eltűnt. A magyar pénzrendszerből fokozatosan kivonták a magyar pénzt, és külföldi kamattal terhelt hitelpénzzel helyettesítették a gazdaságban. Ma a magyar termelőgazdaságot működtető pénzmennyiség a nemzeti össztermék körülbelül 40 százaléka. Ebből összesen kétezermilliárd ölt kézzelfogható formát. A 40 százalék gyalázatos szám, mert az összes többi, körülöttünk lévő országban az adott ország nemzeti össztermékének a 200-240 százalékát teszi ki az a pénzmennyiség, amely közvetítő közegként a termelőgazdaság rendelkezésére áll. A magyar gazdaságot olyan mélyre nyomták, mintha egy embernek az öt liter vére helyett egy literrel kellene élnie. Csak lézeng benne az élet. – Mi történt a nem működő nemzeti vagyonnal? – A nem működő nemzeti vagyon megszerzése érdekében pénzügyi hadműveletet készítettek elő. Ennek a kellős közepén vagyunk. Fosztogató rablóháborúról van szó, amely országunk ellen folyik. Már elérték, hogy a kormány a teljes nem működő nemzeti vagyont elzálogosítsa. Az erre vonatkozó dokumentumot 2008 év végén írták alá az illetékesek. Draskovics Tibor igazságügyi miniszterként támogatta ezt a rendkívül káros megállapodást. A pénzügyi hadművelet tervezői szerint el kellett hitetni a magyarokkal, hogy „óriási baj van”, s így elfogadtatni velük az újabb kemény megszorításokat. El akarják érni, hogy az állam lerázhassa magáról közszolgálati kötelezettségeinek a teljesítését. Holott ezeket annál is inkább teljesítenie kellene, mert ugyanez az állam – mint már utaltam rá – korábban kiárusította nagyrészt külföldieknek a nemzeti vagyont, ami segíthette volna a saját magukról való gondoskodásban az állampolgárokat. Mintha azt mondták volna, hogy igaz, koldussá tettelek, de most még annyira sem szeretnék rólad gondoskodni, hogy biológiailag és társadalmilag reprodukálódhass. Ez a gyökere a 2006-os eseményeknek is, mert akkor értette meg a magyar társadalom jelentős része, hogy már nincs hova hátrálnia. – A 2008-as, három igenes népszavazás elsöprő sikere is valószínűleg ezen múlt. – Ekkor módosítottak is a stratégiájukon. Elhitették az emberekkel, hogy csődhelyzetben van az ország, és abból csak így lehet kilábalni. Pénzügyi szinten nézve a dolgokat, a népszavazás idején 229 forint volt egy euró, ami őszre elérte a 320 forint/euró mértéket, rövid idő alatt sokat veszítve értékéből. Így tudták csak elhitetni, hogy „nagy bajban” van az ország. Emellett lejárt az államkötvények egy része is, amelyek helyett újabbakat kellett volna kibocsátani, hogy azoknak az ellenértékéből lehessen a lejárt hiteleket kifizetni és újabbakat felvenni. Az újságok ekkor azzal a hírrel álltak elő, hogy azért gyengül a forint, mert az államnak nincs hitele és a nemzetközi pénzpiac megtagadta az államkötvények felvásárlását, s emiatt romlik a forint értéke, és államcsőd előtt áll az ország… Beindult a megfélemlített társadalom sarcolása. Szinte mindent, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a társadalom működőképes maradhasson, megszorítottak, bevezették az ingatlanadót, csökkentették a nyugdíjakat, az oktatási finanszírozásokat, az egészségügyi kiadásokat. De amire hivatkoznak, az lényegében megtévesztés és hazugság. A valóság az, hogy a bankok és a befektetési alapok azért nem vettek államkötvényeket, mert az állam nem adott el. Ugyanis nem volt rá szüksége! Az állam finanszírozási igénye ki volt elégítve. Noha lényegében minden rendben volt, a sajtó mégis rákapott a horogra, s a történteket úgy kommunikálta, mintha valóban nagy baj lett volna. – Valami mégsem mehetett rendben, ha fel kellett vennünk az IMF-hitelt. – Magyarországon csak a külföldi tulajdonban lévő, spekulációs műveleteket folytató bankoknak voltak problémái. A magyar államnak és a költségvetésnek a számai az európai átlagnál is jobbak voltak. Ezt egyébként Oszkó Péter pénzügyminiszter épp a napokban ismerte el. Az időközben kibontakozó pénzügyi, majd gazdasági világválságot ürügyként használták fel, hogy a magyar nép torkán lenyomják a társadalom által elutasított úgynevezett „reformokat”, megszorításokat, jövedelemelvonásokat, a magyar társadalom újabb kifosztását. Most ugyanezek a külföldi bankok és spekulánsok jönnek ide megszívni magukat a magyar reálkamat-többlettel és hordják ki vagonszámra a pénzt Magyarországról ahelyett, hogy a feleslegesen Magyarországra kényszerített 25 milliárd dollár készenléti hitelből a munkahelyek megtartása érdekében hitelezték volna a reálgazdasági szereplőket. A külföldi bankokat feltőkésítették, és azok négyezermilliárd forintot parkoltatnak betéti számláikon az MNB-nél, további 400 milliárd forint kamattal megrövidítve a költségvetést. Ez a többlet kamatkiadás a magyar munka eredményét viszi el. Ezt arra kellene fordítani, hogy működhessen a reálgazdaság. A magyar állam valójában azért vállalt óriási adósságokat, hogy feltőkésítse a külföldi bakok magyarországi leánybankjait, és még azt sem tette meg, hogy a bőkezűen nyújtott támogatások fejében megóvja állampolgárait, feltételül szabva a bankoknak a kilakoltatások leállítását. Magyar munkavállalók ezrei veszítették el munkahelyeiket, s közülük tömegesen az otthonaikat, mert a bankok könyörtelenül kilakoltatták azokat, akik szorult helyzetükben nem tudták törleszteni hiteleiket. A kormánynak csak annyit kellett volna tennie, hogy kötelezi a bankokat moratórium megadására a bajba jutott lakástulajdonosok számára. Ezt a bankoknak nyújtott állami hitelek feltételéül kellett volna szabni. A bankok szó nélkül elfogadták volna, ha látják, hogy csak így juthatnak azokhoz az igen előnyös támogatásokhoz, amelyekre nagyon is szükségük volt. Nekik igen, de nem a magyar államnak. – Mi lehet ezzel a céljuk? – Ebből az egészből az derül ki, hogy valakiknek szükségük van az itteni lakóingatlanokra is. A termelő ingatlanokat pedig úgy lehetetlenítik el, hogy semmit ne lehessen rajtuk, még önköltségi áron sem termelni. A föld így teljesen értéktelenné válik, mert bármit is termelnek, nem lehet belőle megélni. Szinte minden tevékenységet abba kell hagyni, mert nem kifizetődő. Az ilyen árviszonyokat mesterségesen hozzák létre, hogy elűzzék a gazdálkodókat földjeikről. „El lehet innen menni…” – mondotta az előző miniszterelnök. A tervszerűen levezényelt pénzügyi hadviselés egyik célja a magyar lakosság fokozatos eltávolítása, létszámának csökkentése. A pénzügyi háború részét képezi az is, hogy ebben az országban ne jöhessenek létre olyan politikai erők, amelyek olyan embereket segíthetnek döntési pozícióba, akik ezt a pénzügyi háborút leállítanák, és erőfeszítéseket tennének a nemzet elorozott vagyonának, a nemzeti lét és szabadság alapjának, a visszaszerzésére. Óriási politikai küzdelem folyik. Kész helyzet elé akarják állítani azokat, akik nem akarják, hogy ez a pénzuralmi rendszer folytatódjék, s akik fel akarják vállalni a társadalom többsége valódi érdekeinek és értékeinek a védelmét. – Van még kiút? – Magyar munkával fedezett közpénzre, továbbá a munka eredményét az érték létrehozójánál hagyó természetes gazdasági rendre kell áttérni. Jogilag nem lehet ebből probléma, hiszen megvan hozzá az uniós és a magyar jogi háttér is, a monetáris felségjogok közhatalomhoz történő visszavétele ráadásul egyszerű többséggel is végrehajtható. Ha az állam úgy bocsát ki saját maga pénzt, hogy azt szigorúan infrastruktúra-fejlesztő és a termelőgazdaságot növelő programokhoz köti, akkor az állami pénzteremtés nem okoz inflációt. Az új objektumok és szolgáltatások értéke fedezi a kibocsátott pénzt. A reálgazdaság magyar közvetítő közeggel, munkával fedezett közpénzzel történő finanszírozása nyomán százezrek válhatnak segélyezett munkanélküliekből adófizető munkavállalókká. Ez ugrásszerűen megnövelné az állam adóbevételeit. Így az állam kevesebb hitelből is el tudná látni közszolgálati feladatait. Ehhez olyan programokat kell kidolgozni, ahol Magyarországon van mind a munka, az ahhoz szükséges anyag, technológia és munkaerő is, és ahol a terméket nem kell külföldön eladni. – Ha körbenézünk, milyen ennek megfelelő munkalehetőségeket találunk? – A tiszai gátak, a belvízelvezető és a szennyvízelvezető csatornarendszer megépítése, egy országos szintű erdősítési és parkosítási program, az útrendszer bővítése a korrupció melegágyának bizonyult PPP-rendszerben történő építés helyett, továbbá olcsó lakások építése a fiatalok számára. Így kedvezményesen otthonhoz juthatnának a gyermekeket vállaló fiatalok. Rengeteg munkalehetőséget lehet újabb hitelek és eladósodás nélkül teremteni, ha áttérünk a magyar munkával fedezett közpénzzel történő finanszírozásra. Nem azzal kellene foglalkozni, hogy a magyar nép erőforrásaiból előteremtsék, majd átcsoportosítsák azt az egy milliószor-milliárd forintot, mert ennyi spekulációs pénz érkezik hozzánk évente, hogy megszívja magát a magas reálkamattal, majd pedig távozzon az országból. Ez csak a külföldi bankok, a nemzetközi pénzvilág érdeke. A tömeges méretű spekulációs pénz beáramlást és kamattal való távozását le kell állítani. Ehelyett erőforrásainkat arra kell összpontosítani, hogy a gazdaság újra működőképes legyen, hogy a termőföld és a mezőgazdaság újra értékké váljon. – Mire lehet számítani a Bajnai-kormány maradék ideje alatt? – A Bajnai-kormány tulajdonképpen azért alakult meg, mert Gyurcsány személye annyira elkopott, hogy a nemzetközi pénzügyi oligarchia itthoni képviselőinek új frontharcosra volt szükségük ebben a pénzügyi fosztogatást célzó hadműveletben. A gazdasági háborúnak végső soron az lesz az eredménye, hogy feláldozzák az MSZP-t, csak azért, hogy ez a pénzuralmi hadjárat sikerrel befejeződjön. A céljuk az, hogy a program végrehajtása során annyi termelő vagyon kerüljön hozzájuk, hogy semmit ne lehessen tenni e folyamat leállítására és visszafordítására. De a jelenlegi helyzetben kétharmaddal még mindent meg lehet változtatni. Nagyon fontos, hogy a nemzeti oldal – a Fidesz mellett a radikális nemzeti erőket is idesorolom –, lehetőleg kétharmaddal nyerjen. Ennek a két pártnak nem kell összefognia, attól még hatékonyan védelmezhetik a magyar nép valódi érdekeit nemzetünk felemelkedése érdekében. Módosítani kell azokat a törvényeket, amelyek eddig lehetővé tették a pénzhatalom számára, hogy felvásárolja Magyarország minden értékét. Meg kell szabadulni az életellenes, a magyar nép pusztulását okozó magánpénzrendszertől, és annak adósságcsapdában tartó kamatmechanizmusától. Új alkut kell kikényszeríteni haszonélvezőitől, ebben szükségünk van a cigányságra is, akiknek meg kell magyarázni, hogy ez a pénzuralmi rendszer fosztotta meg őket a munkájuktól és az emberséges élet lehetőségétől. Ha nem sikerül az emberek fejében helyre tenni a dolgokat, el fogunk pusztulni. Ez csak idő kérdése. Ha létezni akarunk, akkor nem elég mindezt felismernünk, most már tettekre van szükség. Ütött a cselekvés órája. A Talpra magyar sorai még soha nem voltak aktuálisabbak, mint most!

@Csubaka: Valaki ajánlott vele kapcsolatban egy linket megnéztem.Tudod én egy begyöpösödött magyar vagyok .Az aki azzal dicsekszik, hogy hol milyen országokban élt éveken keresztül az nekem ne beszéljen demokráciáról.

@szaboria: "Tudod én egy begyöpösödött magyar vagyok "
Hát ezt nem én mondtam!

@Csubaka: Tudud nekem meg adatott volna ,hogy külföldre mehettünk volna lakni, mert az én sogornöm 68-ban friss diplomásként megpattant németországban milliomos lett . De amikor eltöltöttem nála több hóbnapot akkor azt mondtam inkább legyek szegény de a hazámról nem tudok lemondani,és bejött az amit mondtam nek a pénz nem boldogit,mert szegény beteg lett a vagyona mag mejd nem eluszott a betegsége révén é snem is tudták megmenteni.

@szaboria: "....beteg lett a vagyona mag mejd nem eluszott a betegsége révén é snem is tudták megmenteni."

Na igen itt az alapvető különbség amit minden igyekezet ellenére Te nem fogsz megérteni. Amig élt, a magának és családjának nyilván a XX. századi emberhez méltó életet, gyerekeinek pedig biztos jövőt tudott biztosítani. A betegsége nyilván nem a "lepattanásának a következménye" de biztosra veszem, hogy halála pillanatáig megfelelő kezelésben, orvosi ellátásban volt része. Én Fraciaországban éltem majd egy évig és egy ottani barátom családjával volt napi kapcsolatom. Ő is súlyos beteg volt, Élete során a legmagasabb összegű egészségbiztosítási járulékot fizette, mellette gyönyörű házat épített, gyakorlatilag mindenük meg volt. Amikor diagnosztizálták nála a leukémiát az orvosok azt mondták neki, hogy évenkénti teljes vérátömlesztéssel még KB tíz évig életben tudják tartani. Így történt. Itthon egy sima lágyék sérv műtétre 6 hónapot kellett várnom.
Az unokahúgomék 5 éve élnek Finnországban és napi kapcsolatban vagyunk és meg nem fordul a fejemben, hogy hazaárulónak tekintsem őket!
Aki így gondolkodik az nem teljesen egészséges!

@Csubaka: A gyámhatóság az utolsó pillanatban zárolta a a megmaradt kevéske vagyonát . Igen amig tudott fizetni adig uri körülmények között ápolták de amikor a gyámügy belefolyt atólkezdve csak elfekvő korházba volt egy évig.
Tudod saját maga mondta mondta nekem , hogy elárulta a családját és a hazáját.Úgyanis a férjem kirugták a miatta a felsőoktatásból az apja infarktust kapott a gyár udvarán merta sofgornömnek nagyra törö állmai voltak,élt 49 évet.

" Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal "és továbbra is ............

@Csubaka: Én is olvastam...tragédia..mindíg tudtuk hogy az csak a cumi hogy sokat fogyaszt a magyar mikor itt a legalacsonyabbak a bérek vásárlóértéke az unióban....de hogy magyar politikai vezető tudatosan nyírja ki a magyar népet...mert ő jobban jár ha a nagytőkének játssza ki...ez több mint katasztrófa! Ez a 21. századi trianon, azzal a különbséggel, hogy akkor a franciák akarták eltörölni MO-t a térképről, most viszont a magyar szocinak nevezett milliárdos oligarchia döntött a sajátos magyar 21. századi Taigetos mellett((

@szaboria: Értem én Ria, de azt nem, hogy miért a sógornődet és miért nem azt a rendszert hibáztatod amely képes volt ezt megtenni?
Te nagyon durva vádakat fogalmazol meg itt! Gyakorlatilag gondatlanságból elkövetett gyilkossággal vádolod a sógornődet azért,mert az apja infarktust kapott? Ilyen alapon az apja engedélye nélkül a világon semmit nem tehetett annak a veszélye nélkül, hogy ne őt vádolják apja haláláért.
Ez tipikus kárdár korszaki mentalitás. Aki önszántából elhagyta az országot az mind hazáruló?

@szaboria: Bocsi! Máshol megkérdeztem, hogy szőke vagy, de látom, hogy vörös! Másképpen fogok viszonyulni Hozzád! Mea culpa!