"A kamera egy pisztoly" - a Szelíd teremtés sajtótájékoztatója Cannes-ban

A cannes-i filmfesztivál finisében, szombaton kora délután tartották Mundurczó Kornél Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv című versenyfilmjének sajtótájékoztatóját. Az eseményt megelőző fotózáson Mundruczó iszonyú aranyosan ölelgette két színészét, Frecska Rudolfot és Csíkos Kittyt - alább látható a fotós bizonyíték. Frecska Rudolf, Mundruczó Kornél és Csíkos Kitty a sajtótájékoztató előttAhhoz képest, hogy az újságírók száma az utolsó napra jelentősen megcsappant, a teremben egész sokan ültek. Az emelvényen Mundruczó Kornél rendező, Petrányi Viktória producer, Bíró Yvette társszerző és Jancsó Miklós foglalt helyet. Jancsó nem dolgozott a filmen (viszont fia, Dávid volt a vágó), jelenlétét Mundruczó egyszerűen azzal indokolta, hogy "nekünk fontos, hogy itt ülj". A filmben szereplő Frecska Rudolf és Csíkos Kitty a közönségben ültek, csak a sajtótájékoztató végén, a moderátor kérésére álltak fel meghajolni. Mundruczó elsőként a film címét magyarázta meg: "azt a paradoxont próbáltuk vele elhelyezni, amit a szörnyről gondolunk: hogy ártatlan. Másrészt benne akartuk hagyni a Frankenstein-referenciát, ami az angolszász világban nagyon felismerhető". Az angol címben szereplő "Frankenstein project" eredetileg annak a mappának a neve volt Mundruczó számítógépén, amibe a filmhez kötődő anyagokat gyűjtötte. A film nagy része egy budapesti bérházban játszódik, amelynek megtalálása "hosszú folyamat volt, mert meg kellett fogalmaznom, hogy én vidékről beköltözőként mit gondolok Budapestről. Nekem mindig sokkal egyszerűbb természetben vagy valami nagyon kötött helyszínen forgatni, a város katyvaszossága nem tesz jót a stílusomnak". A félig elhagyatott ház, amelyről nem tudni, hogy lebontják-e vagy felújítják, bonyolult metafora, "a gang olyan, mint egy börtönrendszer, nagyon átélhető a bezártság". Frecska Rudolf és Csíkos Kitty a sajtótájékoztató előttA képi világ a rendező szerint "nagyon egyszerű, ami ma már-már szokatlannak számít. Anamorf lencsét használtunk, ami a klasszikus hollywoodi időkre emlékeztet bennünket, és mindig fehér fénnyel világítottunk". Elmondta, hogy számára a szereplők és a látvány sokkal fontosabb, mint a történet, és hangsúlyozta, hogy operatőre, Erdély Mátyás milyen sokat tesz hozzá a filmhez, "van szeme arra, hogy mi a jó, a nem olcsó. A filmekben általában sok az akaratos design, ami engem borzasztóan fáraszt, becsapja a szemet és a nézőt is. Nehéz olyan operatőrt találni, aki nem designban, hanem látványban gondolkozik". A film végét meghatározó havas táj megjelenítéséről elmondta, hogy "a hó egyfelől víz, nagyon hideg, mégis valami meleg érzésünk van tőle. Ezt a kontrasztot szerettük volna kiemelni". A film társadalmi vetületét firtató kérdésre felelve Mundruczó elmondta, hogy "mindig a többség határozza meg, hogy mik a határaink, és én ezekkel a határtörténetekkel foglalkozom. A tükröket ezekre a határokra érdemes elhelyezni. Tudat alatt a többi filmemben is ez volt a szándékom, határfigurákat használtam. Azért is volt fontos, hogy a filmben én játsszam a rendező szerepét, hogy ez a tükörtörténet feléledjen". Ugyanakkor leszögezte, hogy "nem vagyok szociológus, ezek az én fikcióim, leginkább csak jó filmet akarok csinálni".