A forgatás olcsó, a fekete statiszták drágák Magyarországon

A New York Timesban "Hollywood a Dunán" címmel hosszú cikk jelent meg, amely azt elemzi, hogy milyen előnyöket biztosít (és kisebb részben, hogy milyen hátrányokkal jár) Magyarország az itt forgó külföldi filmek számára. A cikk nem fog sok újdonságot mondani senkinek, aki kicsit is képben van a témában: felsorolják a leghíresebb Budapesten otthont talált megaprodukciókat (Evita, München stb.) és a mostanában itt forgó filmeket (Bel Ami, The Rite, The Borgias-sorozat), részletezik a 20%-os adóvisszatérítést és megemlítik az újonnan épült filmstúdiókat. Uma Thurman a Bel Ami budapesti forgatásánIdézik Szőcs Géza kulturális államtitkárt, aki szerint "az ország egész GDP-jét PR-ra költhetnénk, mégsem lenne akkora reklámereje, mint annak, hogy idejön Hollywood", valamint többek közt Réz Andrást is, aki megemlíti, hogy a helyi filmesek egy része ellenérzéseket táplál az itt forgó amerikai filmekkel szemben, mert nincs ínyükre a tömegkultúra elamerikanizálódása. A legfurcsább idézet György Péter Bruno producertől, a Korda stúdió munkatársától származik, aki szerint a fekete statisztáknak - mivel kevesen vannak, illetve külföldről kell őket "importálni" - kétszer annyit kell fizetni, mint a fehéreknek, azaz több mint 100 eurót óránként. Ha egy átlagos magyar statiszta óránként 50 eurót (kb. 14 ezer forint) keres, máris pályát módosítunk.