Tényleg meleg volt Dumbledore? : Gyerekirodalom Kritika

Az utóbbi években különös médiaharcok dúlnak. Amerikai protestánsok és európai katolikusok indítottak hadjáratot rajzfilmszereplők ellen, akiket azzal gyanúsítanak, hogy összezavarják a gyerekek egészséges szexuális fejlődését. Tinky Winky és Spongyabob Kockanadrág után a felkért pszichológusok és a lelkes ultrakonzervatív önkéntesek rávetettek magukat a Szezám utca lakóira és Disneyland-re is. A céljuk: kiirtani a gyerekeket célzó médiából minden olyan elemet, amely a legkisebb mértékben is ellenkezik a heteronormativitásra épülő családvédelemmel. Az inkvizítorok közé olyan szervezetek és intézmények csatlakoztak már többek között, mint a Focus on the Family, az American Family Association (jelszavuk: „Promoting Traditional Family Values”) vagy a lengyel oktatásügyi ombudsman. Válaszképpen a We Are Family Alapítvány 2005-ben összeszedte a legnagyobb amerikai rajzfilmfigurákat (több, mint száz izét a Disney, a Nickelodeon és a közszolgálatis Public Broadcasting Service karakterei közül), megszerezte a FedEx-et, mint főszponzort és országos mértékű ellenkampányba fogott. Elsőként készítettek egy videoklipet a válogatott mesehősökkel (mi mást énekeltek volna, mint a Sister Sledge egykori slágerét, a We Are Family-t), majd ezt rápakolták egy toleranciát és a sokszínűséget népszerűsítő DVD-re és kipostáztak ebből 61. 000 ingyenes példányt amerikai általános iskolákba. A konzervatív ellentábor itt már szembekerült a legnagyobb multinacionális hatalmasságokkal: ahelyett azonban, hogy valami neogregorián videoklippel válaszoltak volna, lepaktáltak a Bush-kormánnyal.