Ezt a rímet álmodtam

Komolyan beszélek. Felébredtem reggel, és ez jutott eszembe: Charlie, szívem, / carpe diem. Tekintve, hogy költő nem vagyok, igazán nincs semmi okom rímekkel álmodni, így a magyarázat csak a zene lehet, amit elalvás előtt hallgattam. Hegedűmuzsika, nem is a legrosszabb fajtából, bonyodalmas vonórángatások, acélosan megpendített pizzicatók. Charlie Siem játszik, az új csillag. Kicsit túlságosan is csillog, nagy körülötte a felhajtás, arcképe köszön vissza a világ legelegánsabb boltjainak kirakataiból, Vogue-modell és reklámarc. Közben meg igazi laza fiú, atlétatrikóban és rózsaszín tornanadrágban játszik a havannai utcagyerekeknek, akik brékelnek a klasszikára. A trikóból kilógó karok intenzív súlyzóhasználatra utalnak, amiről én azt hittem, a hegedűsöknek szigorúan tilos, mert a vaskos izomrostok merevek, nehézkesek. Más felvételen a Monti-csárdást húzza egy kétbalkezes gitárossal, vagy Michael Jacksont nyúzza, a szellem emberéhez nem méltó otthonossággal.