Illem, erkölcs

„Ez a tizenegyedik fogás megfeküdte a gyomromat, és valahányszor eszembe jutott keserű lett a szám és kellemetlen utóízt éreztem” – írta Pálmay Ilka emlékirataiban. A vacsorát egy angol lady rendezte a Londonban is ünnepelt díva tiszteletére, amin jelen volt Edward angol trónörökös is, aki azt a bizonyos tizenegyedik fogást visszautasította. A színésznő, akihez másodiknak vitték oda a tálat, szedett belőle, mert nem tudta, hogyha a királyi ház egy tagja visszautasít egy ételt, a többi vendégnek sem illik venni belőle. Az elragadó primadonnának, aki ráadásul az egyik legősibb cseh arisztokrata családból származó Kinsky grófnak volt a felesége, természetesen megbocsátották ezt a melléfogást, noha ezzel világosan bebizonyította, hogy nem születésétől tagja az arisztokráciának. A bonyolult szabályok egyik be nem vallott célja ugyanis éppen az volt, hogy akinek nem volt lehetősége gyermekkorában megtanulni őket, az ne tudjon megfelelően viselkedni az előkelő társaságokban. Pálmay Ilkának mégis szerencséje volt, hogy tiszteletére megrendezték ezt a vacsorát, amit nem csupán népszerűségének köszönhetett, de erkölcsös életvitelének is. A XIX. század közepétől kezdve a társadalom vezető rétegeiben ugyanis élesen megkülönböztették az erkölcsös és az erkölcstelen hölgyeket, annak ellenére, hogy mai szemmel sok eltérés, különösen a világ fővárosában, Párizsban nem volt köztük. A nőket a férfiak tartották el, az eltartottak legtöbbször nem szerették azt, akitől a pénzt kapták. Amíg azonban az erkölcsös fiatal lányok, feleségek, az előkelő társaságok vezetői voltak, a pénzért kapható erkölcstelen nők a „félvilágé” amit úgy is lehet értelmezni, hogy csupán a világ felével, azaz a férfiakkal érintkeztek. Az ilyen félvilági hölgyektől elvárták, hogy ész nélkül költekezzenek – a lehető legfeltűnőbben öltözzenek, a legdrágább ékszereket hordják, egyszóval: ne törődjenek azzal, meddig lesznek fiatalok, s meddig találnak olyan férfiakat, akik hajlandók a vagyonukat rájuk áldozni.