Minden szülő réme: a hiszti

@Állami gondozott: Kérdésedre válaszom az, hogy négy gyermeket neveltünk kedves nejemmel fel. Két leányt és két fiút. Szerencsénk az volt,hogy a hiszti kialakulásának kezdetét felismerve, tudtuk kezelni a hiszti elfajulását, a gyermeki dac, düh kitöréseket, követeléseket, ott és akkor amikor a gyerektől elvárható, felfogásához értelmi képességének, felismerésével kell ezeket megszüntetni, és ha szükséges bizony fenekére verni, ami a magyarázkodás végére felteszi a pontot. És jelzi, hogy nincs tovább, a magyarázkodás értelmét veszti, mert hiányzik a megértés akarata.

Tiszteletem @Dulcinea:örömmel vettem, hogy te amit elolvasol azt értelmezed is. Ok és okozatokat megérted, és azt a helyén kezeled, igaz az , hogy nálad ezt már régebben
észrevettem, követve a témákhoz történő vélelmeidet, ami találkozik az esetek többségében az én megtapasztalásomból írt vélelmemmel. Tisztelettel. Keresztapa.

Szép napot neked is Kedves @keresztapa: Őszintén örülök, hogy egy-egy cikkhez való véleménynyilvánításom figyelemmel kíséred, és még nagyobb örömömre szolgál, hogy többé kevésbé hasonló véleménnyel rendelkezünk. Tisztelettel Dulcinea.

@Csizmás Kond: Hiszen te nem is tudsz hisztizni, szófogadó kisfiú voltál.

@keresztapa: Gratula!
Azt hittem, hogy kivülállóként akartál tanácsot adni.
Lásd Dr. Benjámin Spock (jól írom?) könyveit és a saját gyermekének a sorsát!

@Állami gondozott: Köszönöm a gratulációt, csak megtapasztalások után fejtem ki véleményem, és az mindég fedi a valós tényeket. Amit egyszer megél az ember, azt nem felejti, mert abból tanult.