Filmsztár volt az első csajom

Amikor ősszel kijött az Egy hét Marilynnel előzetese, majdnem biztos voltam benne, hogy nem fog működni a film. Hiába kiváló színésznő Michelle Williams, egyszerűen nem jöhet ki jól abból, hogy egy olyan ikonikus figurát formál meg, akinek minden vonását, minden gesztusát ismerjük. Azt hittem, csak arra fogunk gondolni végig, hogy ez itt mégsem Marilyn. Aztán beültem a filmre, aminek a nyitójelenetében Marilyn Monroe (mármint Williams) énekel és táncol a vásznon, és rögtön beszippantott. Nem volt kérdés, hogy ez itt Marilyn. Michelle Williams az Egy hét Marilynnel-benSimon Curtis rendező nagyon ügyes cselhez folyamodott: nemcsak Williams színészi kvalitásaira, a gondos sminkesekre és a kosztümösökre bízta a filmcsillag feltámasztását, hanem a főhősre, Colin Clarkra (Eddie Redmayne). A huszonéves fiú ott ül a moziban, elragadtatástól sugárzó tekintettel és fülig érő vigyorral néz fel a vászonra, szemeiben csillagok gyúlnak, szabálytalan arca gyönyörűvé változik. Hogyne hinnénk el, hogy Marilyn varázsolta el? Mi pedig az első pillanattól az utolsóig ennek az ártatlan, szerelmes fiúnak a szemén keresztül látjuk a filmcsillagot. (A magyar címből épp a lényeg hiányzik: hogy Colin a mesélő, ugyanis az ő önéletrajzi könyvén alapul a film.)Michelle Williams és Eddie Redmayne az Egy hét Marilynnel-benColinnak minden vágya, hogy a filmszakmában dolgozzon, ezért apja kapcsolatait kihasználva bekönyörgi magát lótifutinak Laurence Olivier A herceg és a kóristalány című, Monroe főszereplésével készülő filmjének a forgatására. Tudjuk, hogy ez a fiú egy hét alatt többet tanul majd az életről, mint máskor évek alatt, de szerencsére a filmet nem erre az evidenciára futtatják ki. Ehelyett tényleg azt kapjuk, amit a cím ígér: csupán egy hét boldogságának és boldogtalanságának krónikáját. Hangsúly az utóbbin. Eddie Redmayne és Kenneth Branagh az Egy hét Marilynnel-benA film attól igazán megkapó, hogy mindhárom főhős fájdalmát érzékenyen, empátiával ábrázolja. Colin reménytelen szerelme a legevidensebb, törik az ifjú szív ripityára, de ez így helyes, ahogy azt az egyébként teljesen jelentéktelen Emma Watson meg is jegyzi az egyik jelenetben. De olyan pillanata sincs a filmnek, amikor ne értenénk meg Marilynt, az önbizalom-hiányos, folyton az elhagyatástól rettegő dívát. Önzésén, szeszélyén néha lehet nevetni, de végig neki szurkolunk, hátha átírhatjuk a történelmet. És itt van még Kenneth Branagh élvezetes alakításában Olivier, aki a film befejezésénél csak egyet szeretne jobban: ha megint fiatal lehetne. Ebben a filmben még a hervadó sztár is szívbemarkoló, mert minden képkockán érződik, hogy Colin Clark és Simon Curtis feltétel nélkül szeretik nemcsak Marilynt, hanem ezt az egész nárcisztikus cirkuszt, amit mozinak neveznek. Szeretjük mi is.