A (magyar) kortárs képzőművészet élőszó-tárában létező fogalmat képez a „Wahorn-párna” szószerkezet – aki látta, tudja, ismeri, emlékszik rá. Ugyancsak régi történet ez. Másfél éve még volt olyan galéria a fővárosban, ami helyt adott ennek a magát kacsintva kortársnak hazudó förmedvénynek. Ha Wahorn András képes arra, hogy feldúlttá tegyen, hogy megragadja azt, amitől viszolyogva hátrálunk, ha képes lenne hányingert okozni, akkor (ez esetben) művész lenne, s ilyen és ilyen művész – lehetne értékelhető és értékelő kritikát írni a dolgairól. Így viszont marad a fullasztó „hagyjmárbékén”. Hamarosan következik.
Forrás:
konzervatorium.hu
Feltöltő: plat84
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás