Jelen és múlt

Jelen és múlt. Minden relatív. Mi a valóság? Emékek, jelenbe szippantot múltjáról írok. Múlt Itt ülök egy kidőlt fatörzsön. Süt a nap. Napraforgó magokat eszegetek. Nem vagyok egyedül. Velem van a lány. A takarító néni lánya. Ő hámozza nekem a magokat. Itt ülök az udvarunkon. Már tavaszodik. Zöld a fű. Vannak kicsi apró fehér virágok is. Még tele van a szívem kíváncsisággal. A szám sarkában ott van az eredendő mosoly. A jelenben élek. Még nincs múlt. Csak jelen. A lány mellettem kitartóan hámozza a napraforgó magokat. Bosszankodom. Nem elég gyors. Érzem a magvak ízét a számban. A nyelvem hozzáér a kemény pici magocskához, elroppantom a fogaimmal. Érzem az apró szemcséket, az olaj ízét. Keveredik a nyálammal. Boldog vagyok és elégedett. Ha tovább szeretnéd olvasni, kattints a forrás linkre.