Kétszer kellett újraéleszteni a magyar énekesnőt – Képtelen volt feldolgozni édesanyja elvesztését

Mohamed Fatimát borzasztóan megviselte édesanyja halála; őt is meglegyintette a halál szele.

"Amikor anyu meghalt, úgy éreztem, nincs miért tovább élnem, utána akartam menni. Küzdelmesnek és kilátástalannak éreztem az életemet. Anyu a lelki társam, a barátnőm, a mindenem volt, amit egyik pillanatról a másikra elvesztettem. Nem akartam maradni én sem... – Mesélte a Blikknek Fatima.

"Hiszek abban, hogy minden betegség pszichés okokra vezethető vissza, mert a gondolatainknak, érzéseinknek, szavainknak teremtő erejük van. Anyu halála után nem sokkal a tüdőgyulladás egyik legsúlyosabb formája támadta meg a szervezetem, az úgynevezett légiós betegség. Kétszer élesztettek újra, 13 napig lebegtem élet és halál között, ami nekem csak egy éjszakai alvásnak tűnt. Mindeközben mélyen bennem rengeteg dolog történt. Két energiával találkozott a tudatom: az első a földi vörös köd volt, sötét árnyakat kezdtem látni. Amikor a tudatom félni kezdett, átváltott minden, és csillogó fények vettek körül, természetfeletti békesség. Éreztem, hogy ott van anyu. Aztán felébredtem" – tette hozzá az énekesnő.

Azóta szerencsére 180 fokos fordulatot vettaz élete.

"Amikor felébredtem a kórházban, gyenge voltam testileg, de a lelkem megerősödött, és egy hét múlva már felálltam. A mellettem fekvő srác ugyanilyen betegséggel küzdött, de míg én elláttam magam, ő három hét után csak a vállát tudta mozgatni. Hiszek benne, hogy az a szeretetenergia adott erőt, amit anyu küldött, és ami nem szűnik meg létezni a halálunk után sem. A mai napig minden pillanatban érzem édesanyám jelenlétét, támogatását" – jelentette ki Fatima.

Az énekesnő számára a történtek után még fontosabb a hit.

"Úgy tartom, a hit nem egyenlő a vallással, mert utóbbi nagyban korlátoz minket, ha nem látunk ennél tovább. Ma már minden napomat úgy kezdem, hogy alvás után tíz percig ülök még az ágy szélén, miközben magamban hálát adok mindenért, amim van" – árulta el Fatima. – "Hálás vagyok, hogy látok, hogy járok, hogy szeretek és hogy szeretnek, a szerető férjemért és édesanyám szeretetenergiájáért. És igen, én vagyok, aki fákat ölelget, mert csodálom a természetet, emellett imádok mezítláb járni a fűben, hogy minél többet érezzek belőle. És persze, ma már azért is hálát adok, hogy élek, és hogy mindezt megtapasztalhatom."