Fél hat… a vekker eszeveszett rikácsolásba kezdett… Felkukkantottam a méretes párna halom alól, amit a fejemre tornyoztam. - Oh… na neee… – nyögtem. – Hétfő… már megint! Rühelltem a hétfő reggeleket! Talán azért, mert kölyökkoromban rengeteg Garfield képregényt olvastam, s az az idegesítő két lábon járó agyszülemény is utálta e korai órákat. Bár ha a hét első napja a kedd lenne, valószínűleg azt vetném meg ennyire. Édes mindegy. A fő gondom az volt, hogy e nap az átlagos pech-sorozatot zúdította a nyakamba. Ha hétfő, akkor millió baj, megannyi szerencsétlenkedés, megborsozva némi önutálattal. Sosem voltam magammal igazán megelégedve. Lehetséges, hogy ez az árvaság miatt telepedett a tudatomra, hogy még a szüleim is sikítva menekültek tőlem, hátrahagyva egy otthonnak. Végignézve eddigi életemen, talán még meg is érteném őket.

Forrás: sajatszavak.com
Feltöltő: sajatszavak
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.