Sherwood Anderson: Kezek / Hands

Az amerikai szerző igen figyelemre méló írását azon kedves Olvasóimnak szánom, akik egy, a szokásosnál talán hosszabb elbeszélés olvasására is készek. Higgyék el, az alábbi novella megismerése talán örök élménnyé válhat a számukra! Tisztelettel: A Webmester Az Ohio állambeli Winesburgben, nem messze egy szakadék szélétől, egy deszkaborítású házikó rokkant tornácán kövér emberke sétált zaklatottan föl s alá. A hosszú lucernatábla fölött, melyen azonban csak sűrű, sárga mustárfű termett, odalátott az országútra, ahol eperszedőkkel megrakott szekér tartott hazafelé a földekről. Az eperszedők fiatal legények és lányok féktelen lármával nevetgéltek és kiabáltak. Egy kék inges legény leugrott a szekérről, s le akarta ráncigálni egy az egyik másik lányt is, aki azonban éles hangon visítozott. A legény lába az úton porfelhőt kavart, amely elúszott a lenyugvó nap előtt. A hosszú lucernatábla fölött most most vékony lányhang szállt: Hej, te Wing Biddlebaumm, fésülködj meg már, szemedbe csüng már a hajad! -- parancsolta az öregembernek a hang. Az öregember kopasz volt, s két kicsiny, ideges keze csupasz fehér homloka előtt röpködött, mintha csak sűrű gubancát akarná elsimítani onnan. Wing Biddlebaum, akit örökké rémület s a kétségek kísértethada üldözött, semmiféle tekintetben tekintetben nem számította magát a város életéhez, pedig húsz éve volt már a város lakója. A winesburgiek közül csak csak egyetlenegy ember tudott közel férkőzni hozzá. George Willarddal, Tom Willardnak, az új Willard Ház tulajdonosának fiával sikerült valami barátságféle kapcsolatot kialakítania. George Willard a winesburgi Sas tudósítója volt, s esténként kisétált néha az országúton Wing Biddlebaum házához. Az öregember most, miközben föl s alá sétált a tornácon, és két keze idegesen rebbent ide-oda, azt remélte, hogy George Willard ezen a napon is kijön majd hozzá, és vele tölti az estét. Amikor az eperszedők szekere elment, átvágott a lucernatáblán a magas mustárfű között, fölkapaszkodott egy deszkakerítésre, és aggodalmasan kipislogott az országútra, a város irányában. Vagy egy percig állt így, s összedörzsölte a kezét, s kinézett az útra, aztán erőt vett rajta a szorongás, és futott vissza megint, föl s alá járkálni a háza tornácán. George Willard jelenlétében Wing Biddlebaum, aki húsz esztendeje volt a város rejtélye, veszített félénkségéből., előbujt, és kipislogott a világra. Az ifjú hírlapíróval az oldalán fényes nappal is bemerészkedett a Fő utcára, vagy izgatottan rótta házának rozoga tornácát. Máskülönben halk és reszketeg hangja ilyenkor éles volt és harsány. Hajlott alakja kiegyenesedett. Valamiféle oldalozó mozgással, mint a hal, melyet a horgász visszadobott a patakba, a hallgatag Biddlebaum beszélni kezdett, azon erőlködve, hogy belesűrítse szavaiba mindazt, ami a némaság hosszú esztendei alatt fölgyülemlett benne. (....)